Menekülj!

Az erőszakos magatartás egy kapcsolatban megengedhetetlen. Az erőszak lehet fizikai, verbális és szexuális. Ahol pedig mindhármat el kell szenvednie valakinek, az egyenesen borzalmas, hiszen egész életére kihathat. Daniella (eredeti nevét nem írhatjuk le) története.

Daniella nemrég töltötte be a 30. életévét. Ebből úgy 20 évet élt le zaklatott áldozatként. Folyamatosan bántotta valaki. Az egész még gyermekkorában kezdődött. Az apja alkoholista volt, az anyja pedig prostituált és drogfüggő. Daniella születésekor átmenetileg visszavettek mindketten, de ez csak rövid ideig tartott. A kislány egyéves kora előtt már újra függőségeiknek éltek. Az anyja nem is tudta biztosan, hogy az apja valóban az apja-e, és ez igen nagy akadályokat gördített a szülőség és a gyermeklét megélése útjába.

Daniella tízéves volt, amikor már az iskolában is feltűnt az egyik tanárnak, hogy a kislánnyal valami nincs rendjén. Folyamatosan félt, rettegett, nem nagyon beszélt senkivel, és a jegyei sem voltak jók. A felszerelése és a ruházata is hiányos, koszos volt. A tanárnő szólt a gyermekorvosnak, és némi procedúra után elindult a kis Daniella állami gondozásba vétele. Mivel sem az anyja, sem az apja nem tiltakozott az ellen, hogy a kislány az állam gondozásába kerüljön, Daniella hamarosan a gyermekotthonban találta magát. Hálás volt, mert itt nem bántotta senki, legalábbis fizikailag nem, és mindig kapott enni is.

Daniella felnőttként is folyamatosan bántalmazták. A gyermekotthonból 18 évesen kikerült. Az okos kislány minden álma az volt, hogy diplomája legyen, de ez csak álom maradt, hiszen fent kellett tartania önmagát. Elment egy zöldségeshez dolgozni. A főnöke már a második hónapban inzultálni kezdte, és nem egyszer megerőszakolta. Mivel nem volt hova mennie, komoly gondban volt. A rendőrségre nem mert menni, egyetlen barátnője volt, aki felajánlotta a segítségét. Ő prostituáltként dolgozott, és segített, hogy Daniella is munkát kapjon. Elkezdődött hát az, amitől nagyon félt, hiszen előtte volt az édesanyja példája. Az első alkalmat végigsírta. Fájdalmat és megalázottságot érzett. Ki volt szolgáltatva egy idegen ember kényének-kedvének. Hamarosan azonban visszatérő kuncsaftjai lettek. Köztük volt egy férfi, aki titkon nagyon tetszett Daniellának, és szinte várta a következő találkozást. A férfi gyengéd volt, és mindig úgy bánt vele, ahogy azt egy nővel kell. Soha nem kezelte prostiként. A lány sokszor arról álmodott, hogy a férfi elviszi őt, és együtt lesznek, amíg csak élnek. És neki soha többé nem kell félnie semmitől és senkitől.

Legnagyobb ámulatára egyik találkozásukkor a férfi nem szexet kért tőle. Csak beszélgetni akart. Tudakolta, hogy mik a tervei. Daniella elszomorodott, hiszen semmilyen terve nem volt. Az egyetemet is rég „elzárta” már magában egy olyan helyre, ahol az álmait őrizgette. A férfi megkérte, hogy menjen vele, éljen vele, mert nem tud másra gondolni, csak Daniellára. A lány sikoltozni kezdett örömében, össze-vissza csókolta a férfit, annyira boldog volt.

A nagy rózsaszín köd fél évig sem tartott. A férfi egyszer csak megunta a játszadozást, és előjött belőle az igazi énje. Pusztító volt a felismerés Daniella számára: egy pszichopatával él együtt, és ami még borzasztóbb, szerelmes belé. Az agresszív megnyilvánulások egyre gyakoribbak lettek. Sok kisebb-nagyobb pofon, rengeteg ordítozás vette át az odaadó szeretet és a meghittség helyét. A szex sem volt már ugyanaz, mint régen. A gyengéd öleléseket, a szenvedélyes szeretkezéseket az erőszak váltotta fel. A férfi már arra sem vette a fáradtságot, hogy megvárja, míg Daniella levetkőzik, letépte a ruháit, félretolta a bugyiját, és úgy hatolt belé. Csak a saját kielégülése számított, és amikor végzett, ott hagyta a lányt, egy-két gusztustalan megjegyzés kíséretében.

Daniella három évig bírta ezt. Egyik reggel azonban, amikor a férfi elment otthonról, gyorsan összepakolt néhány ruhát, és a személyes holmiját, majd elmenekült a házból, mindent hátrahagyva.

Most egy olyan helyen él, ahol más, hasonló helyzetből menekített nők élnek. Próbál magára találni, próbálja újra felépíteni az életét. Csak azt reméli, hogy sikerül előásnia az álmai legmélyéről azt az egyetemet. Tanulni szeretne, és olyan munkát, amiből meg tud élni. Feledni akarja az eltelt éveket, és a sebzett testét végre egy kis örömbe öltöztetni. (Képünk csak illusztráció.)