A női szexualitás múltja és jelene – 1. rész

A női szexualitást mindig is valamiféle titokzatosság lengte körül. Férfiak próbálták leírni, hogyan működik a nő, milyen az orgazmusa, hogyan éli azt meg. A mai nők számára ezek a következtetések sok esetben banálisak lehetnek, de sajnos nem egy köztük inkább bizarr, elborzasztó elmélet. Ennek köszönhetően a női szexualitás és maga a női nem is jó ideig háttérbe szorult.

Évezredeken át a férfi kielégülése volt a szexualitás középpontja, a nő csak eszközként szerepelt. Tabuként kezelték a női testet, annak működését és magát a szexualitást is.

A középkorban a vészesen terjedő nemi betegségek miatt a szexualitást okolták, és sok férfi döntött úgy néhány bordélybéli látogatás után, hogy többé nem fekszik le nővel. Azt gondolták, hogy a tüneteik kialakulásáért a szex a felelős, és ez a büntetésük. Az egyház ebben az időben komoly befolyást gyakorolt az emberek életére, megszabott szinte mindent, így a szexualitással kapcsolatos történéseket is. Ebben a korban az orvostudomány igen fejletlen volt és összefonódott az egyházi tanításokkal. Ennek következményeképp sok érdekes, furcsa nézet és elmélet szabályozta a nemi életet.

A kor emberének fogalma sem volt arról, hogyan terjednek a betegségek valójában, erről is elméleteket gyártottak a gyógyítók.

Önkielégítés mint terápia

Igen, a középkorban bűnnek tartották a maszturbációt, ennek ellenére „gyógyászati” célból hasznosnak tekintették. Mind a férfiak, mind a nők esetében fontos volt, hogy a test egyensúlyban legyen. Ehhez a test által kiválasztott négyféle nedvnek, vagyis a vérnek, a váladéknak, a sárga és fekete epének kellett egyensúlyban lennie. A korabeli nézetek szerint ez a kényes egyensúly azonban felborulhat abban az esetben például, ha a sperma nem ürül ki a testből. Ugyanígy a nőknél is úgy vélték, hogy szükség van arra, hogy a nemi szerv által termelt váladék kiürülhessen. A házasságban tehát kötelező volt házaséletet élni, a nőknek nem lehetett választása. Ha a férj háborút viselt, ő választhatott, hogy addig megtartóztatja-e magát, vagy összefekszik valakivel, ám az otthonmaradt feleségnek várnia kellett az urára. A cölibátust fogadott papok és Jézus menyasszonyai, az apácák az akkori felfogás szerint állandó egészségügyi veszélyben voltak, mivel ők nem éltek szexuális életet. Számukra az önkielégítés volt a terápiás javaslat – természetesen a megfelelő étrendi és gyógyszerezési javaslat mellett.

Az egyedülálló embereknek az egyház megengedte, hogy gyakorolják az önkielégítést, hiszen a megbetegedést el kellett kerülni. Sok orvosnál elterjedt nézet volt, hogy az önkielégítés megoldja a szexuális vágy elhatalmasodásának problémáját, hiszen az, aki gyakorolja, nem fogja már kívánni a szexet.

A női nem és a sztereotípiák

Még ma is mindenhol találkozhatunk azzal, hogy a női testet tabu övezi szexuális értelemben. Sok-sok tévhit még mindig makacsul tartja magát. Ez annak a rendkívül sok időnek köszönhető, amit úgy töltött az emberiség, hogy valójában nem akarta megismerni a szexualitást, a kialakult társadalmi és egyházi elvárásoknak kellett megfelelnie.

Ma még mindig sokszor előfordul, hogy a női testet tárgyiasítva látjuk – elég csak a reklámokra, a közösségi médiafelületeken megjelenő tartalmakra gondolni. Tabunak számít még mindig a nyílt kommunikáció a menstruációval, a női szexuális szabadsággal, a nők saját testükhöz való jogával kapcsolatban.

Való igaz, hogy már több feminista közösség, mozgalom igyekszik változtatni a berögződött hozzáálláson, még mindig alig merünk beszélni saját szexualitásunkról, annak történetét pedig csak kevesen ismerik.

Cikksorozatunk következő részeiben fellebbentjük a fátylat a női orgazmussal kapcsolatos hiedelmekről, a nők szexuális elnyomásának történetéről és arról, hogyan nyílik fel lassan a szemünk a saját testünk megbecsülésével kapcsolatban.

Kovács-Hain Zsuzsa