Lakva ismerjük meg önmagunkat

Milyen hatással van ránk a bezártság? Mindenkire máshogy hat az, hogy egész nap együtt van a párjával, szerelmével, gyermekével. Nem az a probléma forrása, hogy együtt vagyunk, hiszen az jó. A gond ott kezdődik, hogy most nem tudunk elvonulni, ha szükségünk lenne rá. Az összezártság hatásairól Frank Róbert tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.

Nagyon sokat beszélünk mostanában a bezártságról. Mindenkit érint valamilyen formában, és nem mindenki reagál rá egyformán. Mi a helyzet a fiatalokkal? Azokkal, akiknél még friss a szerelem és az együttélés szabályait is csak most állítják fel?

A normál életben nagyon kevés időt töltünk a szeretteinkkel, hiszen az életünk nagy részét nem otthon a négy fal között töltjük, hanem iskolában, munkahelyen és még száz más helyen. A fiataloknak kiterjedt a szociális élete. A karantén előtt sokat találkoztak a barátaikkal, folyamatosan társaságban élték az életüket. Most azonban ketten vannak, nincs körülöttük a nyüzsgés. Nagyobb fókusz kerül így egymásra, ami nem rossz, csak a figyelem, ami eddig szerteágazott, most egy személy felé terelődik. Ilyenkor olyan dolgokat is észreveszünk a másikon, amiket lehet, hogy eddig nem. Most nem lehet elbújni, meztelenek vagyunk egymás előtt. Az életben mindenhol megvannak a szerepeink, amelyekből összeáll a személyiségünk. Van munkahelyi énünk, van otthoni, van olyan, aki a barátaink előtt vagyunk. Ez a sok szerep most egy helyre koncentrálódik. Az ember nem erre van kitalálva, hogy ennyit legyen együtt a társával. Így kiéleződnek a problémák.

Nyugtasson meg, hogy azért van pozitív oldala is annak, ha egy fiatal pár egész nap együtt van!

Persze! A sok szex. Az mindenképp pozitív. Az is jó, ha képes a pár akár kis helyen is megteremteni a privát szférát. Ez azt jelenti, hogy nincsenek sülve-főve együtt, hanem mindenki meg tudja találni a saját elvonulását a nap folyamán, és csak a megbeszélt időpontokban hozzák össze a találkozót. Például étkezéseknél.

Egy idősebb, hosszabb ideje együtt élő pár másképp kezeli a bezártságot?

Egy középkorú nő és férfi, akik már hosszabb ideje vannak együtt, valószínűleg már kialakították a saját együttélésük fő vonalait. Ők már nem akarnak egymásban élni, inkább minőségi időt töltenének a másikkal. Komoly konfliktus lehet azonban az, ha az egyik fél jobban igényli az együttélésből az "együtt"-et. Ilyenkor jobban bele lehet látni a másik életébe.

Ez a helyzet most egy érdekes utazás is lehetne a saját személyiségünkben. Ugyanakkor a kiélezett helyzeteket mindenki másképp kezeli, és leginkább egymásra hárítjuk a felelősséget. A problémák halmaza egyre csak nő, ha nem beszéljük ki azokat. Lakva ismerjük meg önmagunkat. Ez azt jelenti, hogy azok a problémák, amelyeket a másikon zavarónak találunk, valójában a mi problémáink. Saját magunk megismerése azonban egy folyamat, és ahhoz, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz, bizalomnak kell lennie köztünk és a partnerünk közt. Ez azért nagyon fontos, hogy ki tudjunk térni ezekre a problémákra, amelyek most felszínre kerültek.

Kovács-Hain Zsuzsa