Hogy mindent egy helyen megtalálj, ami a szerelemmel, szexszel, intimitással, és főleg a fogamzásgátlással kapcsolatban érdekelhet. Olvass bennünket, sok tippet, érdekes cikket találhatsz az oldalunkon. Oszd meg velünk tapasztalataidat, vagy kérdezz szakértőinktől. Tarts velünk, s kövess minket az IntimZóna Facebook oldalán is.
Frank Róbert | pszichológus, táncterapeuta
Tinikorban minden olyan bonyolult. Meg kell felelni a barátoknak, a szülőknek, és persze ilyenkor jön az első nagy szerelem is. Semmi sem fehér vagy fekete. Természetes, hogy ilyenkor nagy gondot jelent az önelfogadás is. Frank Róbert pszichológus, táncterapeutával arról beszélgettünk, hogy miért lenne fontos, hogy a fiatalok elfogadják, szeressék önmagukat, szeressék a testüket, és vajon miért megy ez olyan nagyon nehezen.
Először az iskolai környezet kezdi el piszkálni a tinit, azzal, hogy nem vagy ilyen, meg nem vagy olyan – mondta Frank Róbert. Emiatt – azt gondolom – sokkal egészségesebb volt, amikor mindenki iskolaköpenyt hordott. A tanulás volt a fontos, nem az, hogy milyen pólója, milyen nadrágja van valakinek. Ma persze nem ez a jellemző, hanem a divat és az anyagiak is ott vannak az iskolában mint értékmérő. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a hasonlítgatás mellett van egy másik jelentős tényező is, amely nehezíti az önelfogadást. Ugyanis a tiniknél nagy a csúszás a külső megjelenés és a tényleges érettség között. Külsőlegnagyon érettek, ugyanakkor még lelkileg, mentálisan korántsem azok, és ez eléggé összezavarhatja őket.
Miért nem tudják elfogadni magukat a tinik?
Egy kisgyereknek a szülei úgy szépek, ahogy vannak. Mindaddig így van ez, amíg az anyukavagy az apuka nem kezdi el, hogy fogyókúrázom, ezért nem eszem meg ezt vagy azt. A gyerek viszi ezt magával az iskolába, és elkezdik összehasonlítgatni a szülőket, majd magukatmásokkal. A te anyukád hogy néz ki? Miért ilyen kövér? Ha a gyerek ezt tanulja meg, akkor ezt a beállítódást már nem nagyon lehet megváltoztatni. Oviban ennek még nincs olyan nagy jelentősége, de később igen, elkezdődik a hasonlítgatás, a minősítés és a különbségtétel. Onnantól kezdve már a gyermek is figyeli önmagát, és másokat is, majd elkezdődik a csúfolódás. Természetesen, akit csúfolnak, az nehezebben tudja elfogadni önmagát. És, ha mindez nem lenne elég, a médiában megjelent, grafikailag módosított képek mind azt sugallják, hogy milyennek kellene lenniük. A társadalom is közvetíti, hogy mi az elvárt, és mindenki ennek az elvárásnak akar megfelelni. Persze a valóság és a „milyen szeretnék lenni” vágykép messze van egymástól, ez még nehezebbé, vagy szélsőséges esetben lehetetlenné teszi az önelfogadást.
