Hadd kezdjem azzal, hogy mennyire aktuális most az én életemben is ez a téma, hiszen a lányom barátnője, nemrég szakított élete első szerelmével, és testközelből tapasztalom, mennyire szerteágazó a probléma. A szakítás egy kudarcélmény, amit egy gyászfolyamaton keresztül élünk meg. Minden életkorban rettentően nehéz, de minden korban másért az.

Az első szerelem elmúlásakor szinte összeomlik a világ az elhagyott számára. A fiatalokra amúgy is jellemző az önbizalomhiány, és ez a szakítás után még hatványozottabban jelenik meg. A nagybetűs életnek nekiindulva annyi bizonytalanság van a fiatalokban, hogy egy ilyen csapás megkérdőjelezi az élet minden területét a számukra. A nagylányom barátnője még azon is elgondolkodott, hogy az orvosi hivatás vajon jó választás-e a számára. Hirtelen az élet minden területe olyan ijesztő és bizonytalan lesz, talajvesztetté válik a fiatal. Ezer kérdés jön elő a fájdalomban: Mennyit érek mint nő? Mennyit érek mint ember? Mit rontottam el? Hogyan tovább? Széthullik az addig értékesnek vélt külső és belső énkép is. A kérdésekre rengeteg válasz is van az elszenvedő fejében, de az szinte mind, kivétel nélkül negatív az önértékelésére nézve. A szakításban a fájdalom és a harag keveredik az önváddal és a vádaskodással. Rettentően fontos, hogy legyen a fájdalomban egy barát, aki megért, aki empátiával fordul felém, akinek ki merek tárulkozni.

Segíthet, ha kiírja magából, és ezt akár meg is osztja különböző fórumokon. A képzőművészet több ágában is kifejezheti a fájdalmát: van, aki fest vagy rajzol, vagy zenél, verset ír – ez mind-mind segíthet, de a magányt nem oldja. Ilyenkor barátok kellenek, intimitás kell. Egy barátnő, akinek a vállán még sírni is lehet, aki nem kritizál, aki nem él vissza a bizalommal, aki végigkíséri a folyamatban. Ilyenkor beszűkül az én-állapot, szinte semmi más nem létezik az elhagyott számára, csak a harag, az önsajnálat, ez sokszor egy kevésbé jó barátnak terhes lehet, és a türelmetlenség csak ártani tud.

Fontos még a támogató közeg a fiatalkorban azért is, mert ez megerősíti a szenvedőt abban, hogy szerethető, hogy elfogadható, hogy értékes.

Hallgat, figyel, empatikus. Megnyugtató támogató oszlopként áll mellette. Itt nincs helye a kritikának. A krízisben lévő ember helyzetét a kritika tovább rontja. Amint már említettem, türelem kell, és sok-sok együtt töltött idő. Jól jöhet egy ellenkező nemű barát is, a lányok esetében egy fiú, aki a nőiességében megerősíti a gyászolót, minden jó szó segíthet ebben az állapotban. Egy igaz barát tudni fogja, hogy mire van szükség ilyenkor. Lehet a folyamat olyan súlyos, hogy szaksegítségre van szükség, ezt is észre kell venni a baráti társaságnak. Amikor súlyos alvászavarok lépnek fel, gyors és tartós fogyás, vagy több hónapig elhúzódó mély gyász jelenik meg, akkor sokat segíthet a terápia. Ahogy az elején említettem, minden életkorban más miatt nehéz a szakítás. A kamasz- és fiatalkorra általában jellemző, hogy a hatalmas kiüresedést, egy új szerelem gyorsan elmulaszthatja és a fiatalos lendület újra feltölti az életet energiával, reménnyel és bizalommal.