Mire jók a hormonok? – 2. rész

Cikksorozatunk első részében szó volt hormonrendszerünk egyensúlyi állapotáról, arról, hogy hormonjaink milyen fontos életfolyamatokat befolyásolnak, és arról is, hogy a fogamzásgátló tablettáknak milyen kedvező hatásaik lehetnek. A gondolatsort továbbra is Béres László szülész-nőgyógyász, endokrinológus szakorvossal folytattuk.

A cikksorozat első részében már említettük, hogy PCOS esetén emelkedik az inzulin szintje. Ez egy folyamat egyik állomása. Ha az inzulinhatás tovább csökken, akkor a cukorszint is emelkedni fog. Cukorbetegség azoknál fog hamarabb kialakulni, akiknél az inzulin-receptor működése genetikai okok miatt eredetileg is csökkent mértékű. Fiatalabb korban ez a fajta cukorbetegség ritkább, itt inkább a normál cukorszintek melletti inzulinszint emelkedése a jellemzőbb, ami sok esetben a menstruációs ciklust is képes megzavarni. Ezért kizárólag a vércukor-szint mérése nem ad választ a kérdésre, ehhez meg kell nézni az inzulinszintet is cukorterheléses próbával.  Arra kicsi az esély, hogy ez egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával kiderüljön.

Ehhez hormonvizsgálatokra van szükség. – mondta Béres László. Ha például valaki hasra koncentrálódó súlyfelesleggel küzd, annál indokoltak ezek a vizsgálatok. Olyan hormonális problémáról van szó, amellyel leginkább nőgyógyász-endokrinológusok foglalkoznak. Ők már észreveszik és korrigálni is képesek a kisebb hormonális eltéréseket is, amivel lényegesen növelhető a teherbe esés esélye és csökkenthetők a terhesség alatti komplikációk kockázatai.

A megoldás felé az első lépés az életmódváltás, nem a gyógyszer.

A gyógyszer csak ráerősít az életmódváltással elért hormonszint-változásokra, de önmagában nem elegendő. Meg kell érteni például: nincs olyan, hogy valaki születetten édesszájú. Az „édesszájúság” egy öngerjesztő folyamat eredménye. Azért alakul ki, mert a magas cukorfogyasztás következtében a szervezetben tartósan megnő az inzulin szintje, ami megtéveszti a központi idegrendszert és az – hogy az alacsony vércukorszint kialakulását elkerülje – cukoréhséggel válaszol.  Aki egészségesen étkezik, annak nem kell attól tartania, hogy leesik a cukra, mert a májban lévő glikogén mobilizációja biztosítja a vércukorszint fenntartását még az étkezések közötti időszakban is. Felül kell vizsgálni az egész szokásrendszerét annak, aki egészséges szeretne lenni, és a gyorsan felszívódó szénhidrátok, az üres kalóriák bevitele helyett inzulinkímélő diétára kell átállnia. Ez nem jelenti azt, hogy ötször kell ennie, a napi háromszori, de egészséges táplálkozás éppen elegendő. A másik fontos dolog a mozgás. Ha megmozgatjuk az izmainkat, a rajtuk lévő glükóz-csatornák inzulin jelenléte nélkül is megnyílnak. Az inzulincsökkentés leghatékonyabb módja a teljes testre kiterjedő mozgásgyakorlat, amiből már akár napi 7 perc is elegendő. Különösen reggel hasznos a torna, mert akkor már a nap elején megnyílnak az izom-kapillárisok, és ezzel egész napos hatást érhetünk el. 

Az inzulinháztartás akár 2-3 hónap alatt is helyreállhat, ha valaki kellően elkötelezett, és persze, ha nem nagyon súlyos még az állapota. Ez önmagában nem betegség, hiszen az evolúció során inkább előnyös tulajdonság volt: egy háború vagy éhínség idején éppen az inzulinrezisztenciára hajlamos egyéneknek volt nagyobb esélyük az életben maradásra, mert az ő szervezetük jobban tartalékolt. A 21. századi jólétben azonban tudatosan kell törekednünk szervezetünk biológiai egyensúlyának fenntartására. Ez nem áldozat vagy mártíromság, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy akik egészségesebb életmódra állnak át, sokkal jobban érzik magukat, tisztábban gondolkodnak, kevésbé fáradékonyak, és fizikailag is jobban teljesítenek. Fontos megjegyezni, hogy aki mesterséges megtermékenyítés vagy lombikprogram előtt áll, annak is gondolnia kell szervezete hormonális egyensúlyának helyreállítására, egyébként az egész folyamat könnyen mehet el a terhességi és szülészeti komplikációk irányába. 

A PCOS napjainkban minden tízedik nőt érinti. Van-e jellemző életkor?

Klasszikus esetben már serdülőkorban jelentkezik, de életkörülményektől és genetikai hajlamtól függően bármelyik életkorban manifesztálódhat a betegség, ám az eddig elmondottakból következően visszafordítható módon. Ha ez az inzulinrezisztencia menopauza után is fennmarad, akkor bizonyítottan megnő a daganatok kockázata, különösen az emlő-, a vastagbél- és a méhtest-rák esetében. Ezért is nagyon fontos, nem csak a termékenység szempontjából, hogy tisztában legyenek a hölgyek hormonális egyensúlyi állapotukkal. Világosan kell látni, hogy nagyon sok krónikus betegség a hormonegyensúly felbomlásából fakad. Ha ez helyreáll, az a páciens egész életére pozitív hatással lehet. 

Haimann Éva