Minden pasi egy grincs és minden nő egy boltkóros?

A grinch, azaz grincs egy mesebeli lény, aki ellopta a karácsonyt. Utálja az egészet, még a karácsonyfát is gúzsba kötötte, így született meg a grincsfa. Az ő világában nincs ajándék, nincs száncsengő, nincsenek angyalkák, és mindent meg is tesz azért, hogy másnak is rossz legyen. A boltkórost, gondolom, nem kell bemutatni, regényeket lehetne írni róla. Mi csak úgy ismerjük: nő.

December közepén a férfiak többségének még fogalma sincs, hogy mivel lepje meg szíve választottját. Ezzel szemben a nők már október-novemberben pontos listával rendelkeznek – mármint ami a karácsonyi ajándékokat illeti. Azon pipálgatják szépen, hogy kinek vettek már ajándékot és kinek nem. Egy boltkóros és egy grincs kapcsolatából aztán mi születik? Egy nagy káosz. Így az egész karácsony is azzá válik. Rohanássá, amit a nő nem tud uralni, mert nem olyanok a készségei, és felidegesíti magát már a legapróbb dolgon is,  a férfinak pedig már az elején elege van az egészből, és már csak azt várja, hogy végre vége legyen. Hangsúlyozom, hogy ez nem mindenkire igaz, nem lehet általánosítani, mert léteznek boltkóros férfiak és grincs nők is. De ez egy másik cikk témája lenne.

Arra jutottam, hogy ennek az anomáliának a kulcsát valahol az őskorban kell keresni. A férfi- és női szerepek már akkor elkülönültek. A nő volt a gondoskodó, ő nevelte a gyerekeket, őrizte a tüzet, elkészítette az ételt. A férfi vadászott, beszerezte az ennivalót keserves küzdelmek árán, megvédte a családját a ragadozóktól és más törzsek támadásaitól. Nem volt már ideje családi életet is élni. Az a nő dolga volt.

Ma is valahogy így képzeljük el. A nők táplálják a tüzet, azaz a kötődést, a családi összetartozást, ők vannak többet a gyerekekkel, ők viselik gondját a háztartásnak, ők logisztikáznak a gyerekek különóráival kapcsolatban és sok szervezés hárul rájuk, többek közt a karácsonyé is. A férfiak ennek az alapjait teremtik meg, küzdenek, védelmezik a családot (és mielőtt bárki megróna, hogy miről beszélek itt, nem az anyagi alapokra gondolok, hiszen ma már ennek megszerzése, megteremtése mindkét fél feladata lett). A férfiak azok, akik, ha kell, bárkivel és bármivel szembeszállnak a legszebb karácsonyfáért (igen, még a grincsek is, mert tartanak a boltkórosoktól).

Nem hiszek abban a mondásban, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, vagy fordítva. Ez a két ember egy kapcsolatban akkor működik igazán jól, ha kiegészítik egymást. Mindenkinek megvan a maga szerepe az együttélésben. A káoszt is csak úgy lehet uralni, ha a boltkóros és a grincs kommunikál egymással. Akkor máris nem tűnik annyira kaotikusnak az egész. És talán így, egy kis kommunikációval, a meghittség és az intimitás megteremtésével a karácsony is az lehet, aminek valóban lennie kellene: a szeretet ünnepe. Nem egy lázas, őrült, készülődéstől ordító rohanás, aminek mindenki már a végét várja, hanem egy igazi családi ünnep, ahol anya nem ideges, apa nem akar Hawaiin lenni, a gyerekek pedig nem csak azzal törődnek, hogy megkapják-e a legújabb tabletet. A család mindenkié, így az ünnep is. Talán a boltkóros feladata az is, hogy minderről meggyőzze az ő grincsét.

Természetesen bárkinek alakulhat másképp az élete, és lehet, hogy nőként kell mindent kézben tartani, vagy férfiként kell a női oldalt is életben tartani. De az alap a szeretet, és azzal a káosz is legyőzhető. Kell hozzá némi találékonyság, türelem, megértés és elfogadás, de hát a karácsonynak erről kell szólnia, nem igaz?