„Mi van, ha én nem akarok beállni a sorba?”

Gréta levelet írt nekünk. Úgy gondoltuk, ezt neked is el kell olvasnod, mert olyan témát feszeget, ami manapság nagyon aktuális. Gréta ugyanis nem akar gyereket szülni, családot alapítani.

„Hagyományos, nagy családban nőttem fel. Vagy talán a hagyományostól kicsit eltérőben. A dédszüleim is velünk éltek, a nagymamáim, nagypapáim, a szüleim és mi, gyerekek. Hatan voltunk testvérek. Az egész család egy tanyán élt, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata. Én mindig kicsit kilógtam a sorból. Sosem akartam úgy élni, ahogy a szüleim. Harmadikként születtem a családba, és mindig úgy éreztem, hogy senki sem törődik velem. Én nem ezt akarom… Nem akarok ilyen gyermekkort senkinek. Nem akarok beállni a sorba, nem akarok a társadalomnak megfelelni. Nem akarok, csak magamnak.

Gyermekkoromtól kezdve azt láttam magam körül, hogy szülni kell, család kell, lakás és autó, jó állás, egzisztencia. Nem mindegy, hogy kivel "állok össze", kibe szeretek bele, ha egyáltalán van még gyomrom szeretni valakit. Annyit csalódtam már életem során, hogy nem akarok többet, és én sem akarok csalódást okozni senkinek. 

Így, harmincon túl már talán mindegy is. A testvéreim közül a nálam idősebbeknek már több gyereke is van, a fiatalabbak pedig már vagy házasságban élnek, vagy gyereket várnak. Csak én vagyok ilyen "más". 

A szüleim már azt is tudták helyettem kábé 16 éves koromban, hogy kihez kell férjhez mennem, hány gyerekem lesz, és mi lesz a foglalkozásom. Ebben vita volt köztük, mert apám szerint jó, ha a nő otthon van, neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást. Anyám szerint azért mindenkinek kell egy foglalkozás, lehetnék, mondjuk pincérnő vagy fodrász, mint ő egykor. Semmi bajom ezzel, mindkét foglalkozás szuper lehet, csak nekem a hajakhoz semmi tehetségem, a pincérkedéshez meg túl mufurc vagyok. Nem akartam… egyiket sem.

Ahogy telt az idő, egyre nagyobb volt rajtam a nyomás, mert az idősebb testvéreimnek már párjuk volt. Én csak nem akartam beállni a sorba, maradtam egyedül. Felköltöztem Pestre, és vártam, hogy elkapjon a flow. De nem kapott. Itt sem akartam gyereket, és egyre kevésbé akartam férjhez menni. Ez az érzés egyre csak erősödött bennem. Biztos nem hangzik jól, de úgy éreztem, rám valami más vár, egy másfajta élet, amelyben én vagyok a főszereplő. 

Utazni szerettem volna, világot látni. Sok helyre el is jutottam, általában hosszabb ideig maradtam egy-egy helyen. Rengeteg barátot szereztem. Nem turistaként néztem ezeket az országokat, hanem úgy, mint aki ott él. A látottaktól és a tapasztalatoktól egyre inkább erősödött bennem a világgal kapcsolatos bizonytalanság. Egyre jobban munkált bennem az érzés, hogy nem akarok szülni. 

Nem tudom, hogy valaha valaki, vagy valami megváltoztathatja-e bennem ezt a hozzáállást. Anyám szerint rosszul gondolkodom. Apám már teljesen le is mondott rólam. Szerintük az élet csak egyféle lehet. Házasság, gyerekek, saját lakás vagy ház, de inkább egy jó kis tanya, ahol állatokat lehet tartani. És valaki asszonyának lenni egy életen át. De mi van, ha én nem akarok beállni a sorba?

Bizonyára sokan elítélnek, amiért így gondolkodom, de úgy érzem, nem csak egy férfi élheti a saját életét, ha úgy szeretné. Egy nőnek is joga van dönteni. Nem kell feltétlenül követni a szülőket, nem kell ugyanolyannak lenni, mint mindenki más.

A barátnőm szerint csak félek attól, hogy anya legyek és feleség. Nem, én nem ettől félek, hanem attól, hogy lemaradok az életről. Ha bezárom magam egy élethosszig tartó kapcsolatba, lekötöm magam egyetlen férfi mellett, mi lesz abból? Valószínűleg elvegetálnék így is, de nehezemre esne elfogadni, hogy innentől kezdve ez van egész életemben. Ha gyermeket szülsz, az egy életre szól, nincs mese. 

Ezért figyelek nagyon, ha esetleg szexuális viszonyba bonyolódom. Tablettát szedek, de az alkalmi partnereimmel óvszerrel is védekezünk. 

A szüleim boldog emberek, hiszen unokázhatnak a testvéreim gyermekeivel. Sajnálnak engem, hogy szegény gyereknek nincs jövőképe. 

Pedig van. Csak az én jövőképemben nem szerepel gyerek és férj. Nehéz ezt elmondani, kimondani, és nehéz szembesülni az emberek csodálkozásával, ítélkezésével. Ennek ellenére úgy érzem, a döntésem helyes. Nem lehet gyermekem, ha nem érzem magam késznek erre.”

Gréta döntése az, hogy nem lesz férje, gyermeke. Ennek ellenére teljes életet él, utazik, élményeket szerez, barátokat. Szerelmeket él át, és így érzi magát egésznek. Senkinek nem tiszte ítélkezni, az emberek mégis megteszik. Gréta nehéz, de felelősségteljes döntést hozott, ami azonban csak az ő életét befolyásolja. Nem érzi magát késznek az anyaságra, a hagyományos családi életre. Abba az irányba fejlődik, ahogy neki tetszik, és ezért hajlandó felvenni a kesztyűt a saját családjával, a szüleivel is. 

Önmagunk keresése sokszor nehéz feladat. Előfordulhat, hogy olyan erőforrásokat kíván meg, amelyek felhasználása olyan körülményeket teremt, hogy nem tudunk másra koncentrálni. Sokszor megtörténik, hogy egy életesemény hatására fordulat történik, és a döntés is más irányba fordul. Jöhet egy társ, aki megváltoztat mindent. Olyan, aki felülírja az összes eddigi elképzelésünket. Az eseményeket nem láthatjuk előre, ezért követni kell az általunk, saját magunk számára kijelölt utat.

Komáromi Csenge