Mit keres a nőben a férfi?

„A férfi változatosságot keres a nőben, a nő: állandóságot a férfiban. Csoda-e, ha nem találják meg egymást?” Bozzay Margit írónő tökéletesen fogalmazza meg a nemek közti különbségek egyik alapvető problematikáját. Dr. Gyovai Gabriella szexuális medicina szakembert arról kérdeztük, hogyan is lehet jó társa egymásnak nő és férfi.

Milyen alapvető különbség van férfi és nő között?

Természetesen a legalapvetőbb eltérések azok fizikai téren vannak, de lelki oldalról sem vagyunk egyformák. Pszichoterapeutaként sokszor találkozom azzal a különbséggel, hogy a férfi kisebb intimitást képes elviselni, mint amennyit a nő szeretne elérni, megkapni. Mi nők, gyakran nem vesszük észre, mekkora közelséget bír el a szeretett férfi.

A szaknyelv kötelékfóbiának nevezi, amikor a férfi nem a nő tetteitől, szavaitól retten meg, hanem attól, amit ő érez. Nem az a baj, hogy nem tud a férfi szeretni, hanem hogy nem mer kötődni. Talán a legrémisztőbb szó egy kötelékfóbiásnak az  „örökké”. A régmúlt időkben ez azért nem volt jellemző, mert életszakaszokhoz kötötten az elköteleződés természetes volt. A kislányból nagylány lett, aztán menyasszony, aztán asszony, majd idős asszony. Így volt ez a férfiakkal is. Mintegy kötelező volt a felelősségvállalás. Minden korszaknak tisztázott volt a feladata, még a népviselet is igazodott a korhoz, a státuszhoz. Ma ez már teljesen másképp van, hiszen a fiúk akár 40 éves korukig is tanulnak, otthon élnek, és csak udvarolnak, nem nősülnek. A tudomány eddig főleg a női kötődési problémákra fókuszált, az utóbbi időben azonban célresztbe kerültek a férfiak is.

Mi a megoldás, ki lehet védeni ezt a fajta félelmet, fóbiát?

Azt gondolom, a legfontosabb, hogy meg kell ismernünk a férfiakat. Általában, ha egy férfin megérezzük, hogy távolodik tőlünk, elkezdjük még intenzívebben szeretni, kedveskedni, elkísérni mindenhová. Megfojtjuk a szeretetünkkel, ami nem célravezető, sőt, még jobban távolodni fog, hiszen pont azt erősítjük, amitől eddig is félt. Azt kell elfogadnunk nekünk, nőknek, hogy a férfinak a legnagyobb szerelemben jönnek elő a legnagyobb félelmei, és menekülnie kell.

A XXI. század társadalmi rendszere táptalaja a szorongó kötődési formáknak, hiszen rengeteg a válás, rengeteg a szingli nő és férfi is. Az elköteleződés során általában a nő válik kiszolgáltatottabbá, sokszor feladja karrierjét, anyagilag is függővé válik, hogy gyerekeket szüljön, hogy családanyává váljék, a ragaszkodása a férfihez így megsokszorozódik és terhessé, félelmetessé válik. Mindkét nemnek van fészekrakó programja, de ezek a programok különbözőek. Akkor lehet egy férfi és egy nő egymás jó társa, ha megismerik egymás pszichés működését, lexikális tudásra tesznek szert ezzel kapcsolatban.

A legtöbb férfinek nagyobb szabad térre van szüksége ahhoz, hogy biztonságosan tudjon kötődni, hogy frusztrációk nélkül el tudja látni a szerepkörét. Azt is megkockáztatom, hogy a férfi másképp is érez, mint a nő. Mindezek ellenére azt kell mondjam, nekünk nőknek kell a helyzet oroszlánrészét orvosolni. Mi már bejáratott utakon tudunk információhoz jutni, ha máshol nem, az éves nőgyógyászati szűrővizsgálaton.Mi beszélgetünk barátnőkkel, fogékonyabbak vagyunk a lelki jelenségek iránt, és pszichológushoz is szívesebben járunk, mint a férfiak. Általában a férfi nem beszél a problémáiról - hiszen az nem lenne férfias - inkább elfojtja, és gyakran megoldásként az alkoholhoz nyúl. A férfiaknak többek között azt kellene megtanulni, hogy az alkohol nagyon hatékony tünetmentesítő, de elveszi az esélyét a megfelelő problémamegoldó képességek kifejlődésnek, kialakulásának.

A nyílt kommunikáció, az egyéni intimitás megőrzése, a magabiztosság és az önmaguk elfogadása mind-mind segítene a tartós boldog párkapcsolatok fennmaradásában. Rengeteg szakirodalom és szakember tud ma már ezekben a kényes és nagy jelentőségű élethelyzetekben segítséget adni, mind a nőnek mind a férfinak.

Haris Éva