Miért nem vagyunk őszinték, ha szexről van szó?  - A gyermekek hozzáállása a tét!

A szexualitás olyan téma, ami mindenki fantáziáját megmozgatja, mégis valahogy tabuként kezeljük. A nyílt, őszinte kommunikáció még mindig keveseknek megy. A gyermekekben emiatt nem alakul ki helyes kép a szexualitásról, ezt a pornó és a téves információk csak tetézik. Óriási a felelősségünk szülőként, tanárként és egyáltalán felnőttként.

Szülők és tanárok

A két pólus. Mindig egymásra mutogatnak a szexuális felvilágosítással (és egyáltalán az ezzel kapcsolatos kommunikációval) kapcsolatban. A szülők szerint a tanárok és az iskola feladata a gyermekkel megismertetni a szexualitást, az iskola szerint ez a szülők dolga. Az igazság pedig valahol a kettő között van. Mindkét félnek felelőssége van abban, hogy a gyermekek milyen csomaggal indulnak útnak az életben.

Egy biztos, a tisztázatlan kérdések, amelyek felvetődnek a fiatalokban, rossz irányba terelheti őket, ha nem kapnak érdemi válaszokat, hiszen minden lehetséges helyen keresni fogják azokat. Így jutnak el a rossz minőségű, olcsó pornófilmekhez, amelyeknek semmi köze a valósághoz. Vagy eljutnak online oldalakra, ahol téves, fals információkat szerezve vágnak bele a számukra valójában ismeretlen szexbe.

De miért tanítják a szülők és a tanárok azt a gyerekeknek, hogy a szex valami rossz dolog, olyasmi, amitől menekülni kell, ami veszélyes?

Hogy jutottunk el oda, hogy a teljesen természetes szeretkezésről, a szexualitásról nem merünk, vagy nem akarunk beszélni? Még az ókorban is könnyebben kommunikáltak erről, művészeti alkotások szóltak róla. Manapság pedig rengeteg tévhit és ostoba megközelítés övezi a szexet.

Óriási a felelősségünk

A szex olyannyira természetes jelenség, hogy nélküle nem lenne élet. Pont ennek a természetességnek kell motiválnia a szülőket, tanárokat akkor, amikor BESZÉLNEK róla. Fontos a kommunikáció, mert mi szülők vagyunk az első fal, amelybe a gyermek a kérdéseivel ütközik. Ha itt nincsenek válaszok, akkor vagy jó helyre fordul a kérdésével, vagy nem. Ez az oka annak, hogy a szexről való kommunikációnak meghatározónak és természetesnek kell lennie már egész kicsi gyermekkorban. A családban nem szabadna titkolózni, nem szabadna kikerülni a gyermek természetes kíváncsiságát. Persze nem arról kell ennek szólnia, hogy mindenki meztelenül flangál a lakásban, mert ez annyira természetes. Minden családnak magának kell megszabnia a határokat.

A felnőttek felvilágosítása is rendkívül fontos lenne, mert a baj forrása sajnos a mi generációnk (és a nálunk idősebbek). Teljesen természetes dolog, hogy egy kisgyermek már 2 éves kora körül elkezdi felfedezni önmagát. Mi, felnőttek pedig pont ekkor állítjuk le azzal, hogy – Fúj, mit csinálsz, nem szabad! Pedig a gyermekeknek ebben a korban fogalmuk sincs szexualitásról, egyszerűen arról van szó, hogy ismerkednek önmagukkal. A felnőttek reakciója aztán meghatározza a későbbieket. Van, aki feldolgozza magában valahogy, és aztán nem is emlékszik arra, hogy a felnőttek mindig leállították, rosszalló megjegyzéseket tettek. Ám sajnos van olyan is, akinél ez kihat akár a felnőttkori szexuális életére is, gátlásokat, szorongást okozva.

Természetesen ebben is nagy a felelősségünk nekünk, felnőtteknek, hiszen a szélsőségektől itt is jó tartózkodni. Jó, ha a gyermek tisztában van azzal, hogy amit csinál, az intim dolog, nem csináljuk mások előtt, csak ránk tartozik. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy teljesen természetes, és semmiképp sem szabad haraggal, rosszallással fordulni a gyermek felé.

A pornófilmek

Álszent dolog lenne kijelenteni, hogy mi nem nézünk pornót, úgy nőttünk fel, hogy soha az életben nem akartunk ilyet nézni. Aki azt mondja, hogy nem látott még szexfilmet, az valószínűleg hazudik. Az azonban erős túlzás, hogy a pornófilmeket manapság oktatófilmekként használják. Hallottam olyat is, hogy egy szülő azt vallotta, hogy amit a gyereknek tudnia kell, az benne van a pornófilmben és a pornóújságban, ezért bőven el is látta ezekkel a csemetét. Azonban ez nyilvánvalóan nem járható út. A gyermekek semmilyen gyakorlati tudást nem szereznek ezekből a filmekből, újságokból. Maximum azt tanulják meg belőle, aminek köze nincs a valósághoz. a fiúknak frusztrációik lesznek amiatt, hogy a péniszük nem akkora, mint a filmben szereplő férfié, nem bírják addig erekcióval, mint ő, most akkor mi lesz… A lányok azt hiszik, hogy órákon át bírniuk kell, mert ha nem, akkor nem elégítik ki megfelelően a partnerüket. De ez nem a pornó hibája. A filmek nem azzal a céllal kerülnek forgalomba, hogy abból gyerekek tanuljanak a szexről, ez nyilvánvaló.

A fiatalok a szülők és tanáraik elmondása alapján olyan képpel rendelkeznek a szexről, hogy annak következménye valamilyen nemi betegség, terhesség, AIDS, abortusz. Arról nemigen hallanak, hogy a szexualitás milyen fontos egy párkapcsolatban, mennyire meghatározó az első élmény, vagy hogy miért fontos nőgyógyásszal beszélni, vizsgálatra menni, vagy arról, hogy milyen jelentősége van a fogamzásgátlásnak. Arról pedig tényleg senki nem beszél nekik, hogy mit hogyan csináljanak. Ez már olyan tabutéma, amire vagy maguktól rájönnek, vagy tényleg a filmekből próbálnak „tanulni”, esetleg egymás kezdetleges szexuális tapasztalatait veszik alapul. Egyik sem jó megoldás, lássuk be.

Fontos tehát, hogy gyermekeinkkel őszintén, tabuk nélkül tudjunk beszélgetni a szexről. ehhez azonban az kell, hogy mi magunk is leküzdjük ezzel kapcsolatos gátlásainkat, és természetesebben tekintsünk rá. Ne zárjuk be a gyermeket egy olyan burokba, amelyet majd felnőttként sem tud kinyitni. A mi felelősségünk, hogy milyen élet elé állítjuk gyermekeinket!

Kovács-Hain Zsuzsa

Forrás:

https://www.commonsensemedia.org/articles/talking-with-teens-and-preteens-about-pornography

https://www.centreforsexuality.ca/learning-centre/communication-tips/