Közös ágy vagy külön hálószoba? Amit az együttalvás elárul a kapcsolatotokról

A nagymamám szerint a hosszú házasság egyik legfontosabb titka a közös ágy. Nem a közös bankszámla, nem a közös nyaralások, még csak nem is a szerelem – hanem az, hogy este egymás mellett hajtjátok álomra a fejeteket. Pedig a nagypapám úgy horkolt, hogy néha az egész ház zengett tőle. Nagyi mégsem költözött külön szobába. Azt mondta, jó érzés volt tudni, hogy a másik ott van mellette. Hogy ha éjszaka felébred, megérintheti a kezét, közelebb húzódhat hozzá, vagy egyszerűen csak hallhatja a lélegzetét.

Ma már azonban egyre több pár dönt úgy, hogy külön ágyban vagy akár külön hálószobában alszik. Van, aki a horkolás miatt, más a nyugodtabb pihenés érdekében, megint más pedig azért, mert egyszerűen szüksége van a saját terére. Miközben egyesek szerint a különalvás megmentheti a kapcsolatot, mások úgy érzik, ezzel éppen az intimitás egyik legfontosabb formája vész el.

De vajon tényleg számít, hogy hol és hogyan alszunk? Közelebb visz egymáshoz a közös takaró, vagy éppen a külön töltött éjszakák teszik harmonikusabbá a kapcsolatot? És mit mond erről a tudomány, illetve azok a párok, akik évek vagy akár évtizedek óta együtt élnek? A válasz korántsem olyan egyértelmű, mint elsőre gondolnánk.

A nagyimék nem voltak szokványos házaspár ebből a szempontból, ugyanis az ő idejükben inkább a külön alvás volt a divat. Már, aki megengedhette magának ezt a luxust (nem mindenki volt abban a helyzetben, hogy külön hálószobában vagy akár külön ágyban töltse az éjszakát). Én elképzelni sem tudnám, hogy ne aludjak egy ágyban a férjemmel. Már úgy megszoktuk egymás közelségét, hogy nem tudunk elaludni, ha a másik nincs ott (el tudunk, de nagyon nehezen, órákig hánykolódunk). A barátainkat végig kérdezgetve oda lyukadtam ki, hogy általánosságban elmondható, hogy a párok inkább az együtt alvást preferálják, de sokaknak szüksége van néha egy-egy feltöltődős éjszakára, amikor egyedül lehet.

Emlékszem a Szex és New York című film egyik nagy dilemmájára: Carrie és Big őrült szerelme közepette Big felveti, hogy mi lenne, ha a közös otthon mellett fenntarthatna egy legénylakást, ahova elvonulhat. Carrie-nek ez nagyon rosszul esik, így válaszul ő is „kivesz néhány nap szabit a héten”, hogy írhasson. Ezeken a napokon nem töltik együtt az éjszakákat, de a végén rájönnek, hogy ez nekik így nem jó.

Tehát a szerelem és a szex szempontjából az együttalvás győzött. 

De miért vágynak akkor egyesek arra, hogy külön töltsék az éjszakákat?

Tudományos kutatások készültek már a témában, amelyek szerint a különalvás jobban segíti a szervezet regenerálódását, hiszen így kiküszöbölhető minden zavaró tényező: a horkolás, a rugdosódás, az ütögetés, a zavaró zajok, a takaró folyamatos lehúzása egymásról.

Az egyik barátnőm, Anna 12 éve van együtt a férjével, Tamással. Az elején együtt aludtak, de Tamás nem szeretett melegben aludni, Anna pedig folyton fázott. Úgy döntöttek hát, hogy külön szobában töltik az éjszakákat, de ha akarnak, együtt is aludhatnak. Így mindenkinek megvan a kis kuckója, ahova elvonulhat, de ott a lehetőség, ha épp másképp döntenek.

Alma barátnőm viszont elképzelni sem tudja, hogy külön töltse az éjszakákat a barátjától. „20 éve horkol mellettem, nagyon rosszul esne, ha egyszer csak meggondolná magát, és egy másik szobában aludna. Olyan lenne, mintha azt mondaná ki, hogy nem szeret többé.”

Alma szerint nagyon rossz érzés lehet csak úgy elköszönni egymástól, és külön szobába vonulni, aludni. „Nekem szükségem van arra, hogy érezzem, ott van mellettem. Akkor is, ha épp nincs szex. Igen… az évek múlásával kicsit kevesebb az együttlétek száma, talán az egymás irányában érzett, öldöklő szenvedély is alábbhagy kicsit, de azt nem tudom elképzelni, hogy ne érezzem a teste közelségét.”

Olvastam olyanról is, hogy egy pár nem külön ágyban, nem külön szobában, hanem külön lakásban élt, így tartották fenn a kapcsolatukat nagyon hosszú ideig. Én el sem tudnám képzelni, hogy másik lakásban éljek, külön a férjemtől. Ki gondozná a gyerekeket? És hogy lenne ez az egész? Vendégségbe járnánk át egymáshoz. És mi van akkor, ha én szeretnék vele lenni, ő viszont elvonulna? Igaz, ez már túlmutat az együtt töltjük az éjszakát, vagy nem problémakörén.

Az a vélemény pedig, hogy azért szeret valaki külön lenni a párjától éjszakánként, mert vajon hogy nézhet ki éjszaka, miket csinálhat, és egyáltalán, az alvás intim dolog, kicsit elkeserítő. Egy jól működő kapcsolatban önmagad lehetsz. Alvás közben is! 

Mindenkinek vannak idegesítő szokásai. Van, akit az zavar, ahogy a párja horkol, ahogy többször felkel éjszaka, mert nem tud aludni, vagy esetleg beszél vagy járkál álmában. Ha valaki éberen alszik, az ilyenek valóban megkeseríthetik a mindennapokat és kizárják a pihentető alvás lehetőségét. Az alvásra mindenkinek szüksége van, így fontos, hogy ebben dűlőre juss a partnereddel.

A jó, pihentető alvás ugyanis segít abban, hogy könnyebben feldolgozd a mindennapi stresszt, erősíti az immunrendszert. Véleményem szerint akkor jó az együttalvás, ha mindketten így akarjátok, ha egyikőtök már másként vélekedik a közös ágyról, akkor jó kommunikációval mindent meg lehet oldani. 

Kovács-Hain Zsuzsa