Kislányom, nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel!

Megpillantod őt, nagyot dobban a szíved, és tudod, bármire képes lennél azért, hogy együtt legyetek. Ám nem mindig működik olyan egyszerűen a dolog, hogy ő is egyből így érez, és boldogan éltek, amíg meg nem haltok.

Persze, hogy hatalmas tervekkel, nagy reményekkel vágsz neki egy új kapcsolatnak, ez természetes. Az is az, hogy a legjobbat feltételezed a másikról, még akkor is, ha nyilvánvaló az, hogy nem ő a neked való partner. Mi, nők hajlamosak vagyunk elhinni magunkról, hogy nem vagyunk elég jók, így saját régi csalódásaink, a bevonzott félelmeink miatt magunknak okozunk fájdalmat úgy, hogy észre sem vesszük.

Hogyan lehetséges az, hogy nem veszed észre, hogy a vesztedbe rohansz? Egyszerűen csak az érzelmeid után mész, követed az intuícióidat, és nem látod azt, hogy a szíved egy olyan embernél hagytad, akit nem érdekel a sorsod, nem érdekled te magad. A szituáció ismerős lehet már, hiszen nem először vagy részese. Az energiáid nagy részét fordítottad már olyan emberekre, akiknek te nem is számítottál, de mindent megtettél volna a figyelmükért. És belesétálsz ebbe újra, meg újra.

Nem veszed észre, hogy ő nagyon jól elvan nélküled. Esetleg eszébe jutsz, amikor egyedül van, magányos, és épp nincs jobb dolga. Te pedig bedőlsz ennek megint, mint már annyiszor. Azt hiszed, hogy amiket mond, komolyan is gondolja, pedig csak azt akarja, hogy abban a pillanatban is csak rá koncentrálj, amikor szépeket mond neked. Csodásan kitalálta ezt. Mindig fent tudja tartani az érdeklődésed a szavaival, ám a tetteivel nem tesz hozzá semmit.

Te, ezzel szemben nem birtoklod az ő figyelmét. Azonnal dob, ha más dolga van, de azért egy pici lángot mindig táplál benned, nehogy elveszítsen mint a legjobb tartalékjátékosát, akit mindig előszedhet, ha szüksége van rá. Ugye tudod, hogy ez valójában nem tiszta érzelem, hanem önös érdek? De a szíved nem követ semmilyen utasítást, nem akar mást látni, csak őt. Azt hiszed, ha te adod át magad neki teljes egészében, akkor ő is másképp gondolkodik majd. Pedig ő nem fog másként érezni, csak fenntartja a látszatot.

Az eszed tudja, hogy nem cselekszel helyesen, amikor minden üzenetére válaszolsz, de a szívednek nem tudsz parancsolni. Azt hiszed, ha nem így teszel, a nagy szerelmet szalasztod el. Pedig nem… a szíved hasad ketté… szép lassan.

És ezt az egészet csak te nem látod, mindenki más már tisztában van a tényekkel. Te mégis megpróbálod mindenkinek elmagyarázni, hogy a srác szeret, csak furcsán mutatja ki. Fontos neki az egész, ami köztetek van, csak szégyenlős egy kicsit, és nem meri felvállalni. Ezért kell neked, erős egyéniségnek, a kezedben venned a dolgokat.

Magadnak is hazudsz ezzel, mégsem tudod beismerni a tévedésed: olyan szekér után futsz, ami nem akar felvenni. Egyre gyorsabban távolodik, és te csak egyre rohansz, és rohansz, mígnem egyszer a saját lábadban botlasz meg.

Tudnod kell, hogy ez nem változik. Nem lesztek együtt azért, mert te megalázod magad.

amikor ezt el tudod fogadni, akkor nyugodt lesz az éjszakád, mert rádöbbensz, hogy te magad fontosabb kell legyél önmagadnak, mint bárki más. Képesnek kell lenned arra, hogy a múlt hibáit a javadra fordítsd, és kilépj ebből.

Tarjáni Rita