„Így lettem szerető… Soha többet!” – Annamari története

„Soha, de soha nem akartam nős férfival kezdeni. Elveim voltak. Engem is megcsaltak már, nem szerettem volna, hogy másnak is olyan rossz legyen, amilyen nekem volt akkor, amikor a pasim elhagyott egy másik nő miatt.”

„Soha nem voltam házas, így nem tudom, milyen már papír szerint is egy emberhez tartozni. Persze nekem is a terveim között szerepelt mindig is az esküvő, de nem találtam meg hozzá a megfelelő férfit. Itt állok huszonöt évesen, és olyasvalamiben vagyok most benne, amit szégyellek még magam előtt is. Nem akartam sosem nős férfival lenni, de a sors nem cselezhető ki. Megismerkedtem valakivel. Áronnal minden más.  Sosem hittem volna, hogy a szerelem ilyen elsöprő, varázslatos érzés lehet. A mi szerelmünkben azonban van egy harmadik személy is, Áron felesége. Ő már nem is igazán feleség. Nem társ már, csupán lakótárs. Egy eltartott, aki nem szeret gondoskodni magáról. Elvárja, hogy a férje tegyen meg helyette mindent.

Amikor találkoztunk, Áron nem mondta el, hogy nős. Erre csak később jöttem rá, amikor már nem volt visszaút. Ő csak szeretett volna kapni egy kis szeretetet. Együttérzésre vágyott, olyan valakire, aki nem kérdez és nem ítélkezik. Először nem akartam semmi komolyat, igazából szexpartnert kerestem, mert épp elegem volt mindenkiből. Áron azonban minden eddigi pasinál érzékenyebb volt. Szomorú volt, ami igazán izgató volt, ugyanakkor úgy éreztem, meg kell mentenem. Teljes egészében odaadtam magam neki, hiszen ezelőtt még soha nem éreztem hasonlót. Még soha senki nem viselkedett velem úgy, mint Áron. Nem nézte senki ennyire az én igényeimet.

Eleinte nem éreztem még semmi mást, csak olthatatlan szenvedélyt. Az ő részéről azonban az elejétől szerelem volt. Azt hittem, én vagyok az egyetlen az életében. Amikor kiderült, hogy nős, először nem is tudtam, hogyan reagáljak. Olyan erős volt már ekkor bennem a szerelem érzése Áron iránt, hogy csak sírtam, amikor rájöttem az életének erre a szeletére. Rögtön beugrottak a regényekből és filmekből azok a jelenetek, amikor a pasi azt mondja a nőnek, hogy el fog válni, minden szuper lesz. Aztán persze soha nem lesz semmi szuper, nem válik el, a nő pedig csak szerető marad. Ahogy én is. Mert szerető lettem, semmi kétség.

Borzalmas volt, hogy nem tudtunk együtt tervezgetni, hiszen nem lehetett közös jövőnk. Félelemmel voltam tele, hiszen szerettem valakit, aki nem lehetett egészen az enyém, és erre semmilyen kilátásom nem volt. Döntést kellett hozni, hogy mi legyen, de képtelen voltam rá. Szerettem Áront, és tudtam, hogy ő is szeret, mégsem akart elválni. A szerelmi háromszögünk nem volt titok többé, elmondta a feleségének. Egy világ omlott össze bennem. Közben tudtam, hogy helyesen cselekedett és valójában én járok tilosban.

Összeszedtem minden erőm, és megkértem Áront, hogy ne jöjjön többet. Véget kellett vetnem ennek a kapcsolatnak, ki kellett űznöm magamból a szerelmet. Magamat ostoroztam, hogy belementem ebbe, Áron pedig magát hibáztatta. Hogy miért nem akarta elhagyni a feleségét? Ez rejtély maradt, sosem indokolta meg. Összetört szívvel és sok szomorú tapasztalattal jöttem ki a kapcsolatból. Egy szerelemből, ami lelkileg teljesen nullára tett. Fogalmam sincs, hogy ebből van-e kiút. Talán egyszer… De egy valami biztos. Soha többé nem megyek bele olyan kapcsolatba, ahol én lennék a harmadik személy. Nem az elveim miatt – persze azért is –, hanem a fájdalom, amit nekem okoz, és amit én okozok a másik nőnek. Ezt senkinek sem szabad éreznie soha. Legalábbis én nem akarok hozzájárulni. Talán egyszer meggyógyul a lelkem, bízom ebben. Szeretnék boldog lenni. És szeretném, ha Áron is boldog lenne.”

Komáromi Csenge