Hol maradnak az igazi érzelmek?

Amikor megtetszik valaki, ma már nem az történik, mint évekkel ezelőtt. Akkor még volt időnk. Akartuk, hogy kifussa magát az ismerkedés, és nem akartunk mindent azonnal. Most csak arra vágyunk, hogy azonnal legyen egy párunk, aki azonnal táplál irántunk valódi, mély szerelmet. De persze ez nem lehetséges.

„Miért nem hív fel?”- kérdezte a barátnőm kétségbeesetten, ahogy az Andrássyn sétáltunk az Oktogon felé. Még csak most ismerte meg a pasit, és máris azt várja, hogy az elválásuk után két perccel már hívja is, mint egy szerelmes kamasz, aki nem tud élni a barátnője hangja nélkül. „Ez a te bajod” – mondtam kissé lemondóan. „Az, hogy mindent azonnal akarsz.” Ezen meg is sértődhetett volna, de nem volt alapja, hiszen az eddigi kapcsolataiban lezajlott játszmázások, az instant szerelmek, amelyek reggel már kifáradt teafilterként néztek ki, korántsem adtak neki elég kraftot egy vitához velem.

Hol marad az őszinte, igaz szeretet?

Hmm, jó kérdés. A barátnőm is erre vágyik, és, ha őszinték akarunk lenni, mindannyian azt szeretnénk, ha az emberi kapcsolataink, és főleg a párkapcsolatunk őszinteségen és igaz érzelmeken alapulna. Manapság viszont a folyamatos harcaink, az önös érdek mindent visz. Viszi az intimitást, ami minden kapcsolat mozgatórugója (kéne, hogy legyen), és viszi a szeretetet is, ami viszont a benzint adja ahhoz, hogy boldogan élhessünk egy másik emberrel.

A kapcsolataink ködből épült házak, amelyekben semmiféle ragaszkodásnak, odaadásnak nem jut hely. Belül sötét, egy ablaka sincs. Bezárva élünk ebben a házban, és még a kiabálásunkat sem hallaná meg senki. A lényeg, hogy gyorsan megépüljön, és magunk mellett tudhassunk még valakit, akiért harcolni is hajlandók lennénk – bár az kicsit munkás, és nincs erre túl sok időnk.

Csak elvárások vannak

Ahhoz, hogy egy érzelmileg tiszta, intimitásban, szenvedélyben és főleg szeretetben gazdag kapcsolatban élhessünk, nem elegendő beletennünk az elménket és a testünket. Itt a lelkünkre is szükség lesz, amit viszont nem adunk oda egykönnyen. Azért küzdeni kell, hiszen nekünk komoly, áldozatos munkába telt, míg elrejtettük a kíváncsi szemek elől. Az instant kis élethez semmi szükség erre a lélekre, hiszen a gyors szex és az érzelemmentes beszélgetések épp elég energiát emésztenek fel már így is. „Miért nem hív fel?” – visszhangzik a fejemben még mindig a kérdés. Mindent. Akarunk. Azonnal. Elvárjuk, hogy megtörténjen. Most. A szex bizonytalan karok pillanatnyi ölelése, bizonytalan kezek érintése, ami csak egy kicsit segít át a szorongásainkon. Ahhoz, hogy igazán érezhessünk, oda kell adnunk a lelkünket is, önmagunkat. Ez pedig nem egyszerű feladat.

A nehézségek építenek bennünket

Akadályként éljük meg azt, hogy szeretetért, szerelemért viszont kell adnunk az érzéseket. Őszintén. Le kell bontani a ködből épült házunkat, amiben nincs jövőnk. Át kell adni magunkat az érzelmeknek, hogy teljes egészében meg tudjuk élni azokat. Ez pedig épít bennünket. Minden egyes nehézség, vagy vélt akadály közelebb visz önmagunkhoz és az áhított élethez is. Ahhoz az élethez, ami tartalmas, tele van minden jóval, nem pedig egy instant, gyors valami, amit ha be is fogadunk, rögtön ki is kell adnunk magunkból, mert csak tönkretesz.

Ligeti Anna