Empátia, elfogadás, bizalom – avagy a barátságról a pszichológus szemével

„A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.” – Wass Albert, azt gondolom, kiválóan fogalmazta meg a barátság lényegét. Mindenkinek kell, hogy legyen a közelében egy barát, aki meghallgatja, aki megérti, és legfőképpen aki ismeri. Frank Róbert pszichológus így vélekedik a barátságról.

Olyan gyorsan változik a világ, a barátságok is változnak?

A barátság egy különleges minőségű emberi kapcsolat, koronként és kultúránként eltérő, de minden esetben egy kivételes lelki kapcsolódás jellemzi, empátia, elfogadás, bizalom… szerintem alapjaiban nem változik. A tartós barátságok legnagyobb része a középiskolában, egyetemeken alakul ki, aztán az életkor előrehaladtával az új barátságok száma csökken. A közös emlékeknek hatalmas az összetartó ereje.  Több olyan élethelyzet adódhat, amikor megnyílunk embereknek, az életünk egy területét megmutatjuk, ami éppen hiányt szenved megértésben, támogatásban, de ez nem igaz barátság, ez csak egy ismeretség.

Egy barát jó pszichológus is egyben?

Egy jó barát az jó tanácsot ad. A jó barát úgy tud a negatívumainkra rámutatni, hogy érezzük benne a jó szándékot, fel sem tételezzük a rosszakarást. Építő jellegű a kritikát csak egy barát gyakorolhat, mert csak igen kevés embertől tudjuk azt elfogadni. Barátra mindig szükség van, akkor is, ha öröm ér bennünket, akkor is, ha bánat, minden élethelyzetben?

Örök kérdés, hogy létezik-e férfi és nő között barátság?

Nagyon kényes téma. Amikor elkezdünk elmesélni egy élethelyzetet egy másik nemű embernek, mindig érintve vagyunk érzelmileg, óhatatlan a projekció. Belevetítjük a hallgató félbe a vágyainkat, és mivel barátságról beszélünk, megértésre is találunk. De sokszor már az is elég, ha a férfi meghallgatja a nőt, ha a nő ezt a párjától nem kapja meg, máris átrendeződhet a kapcsolat. Szóval vékony a jég, de nem lehetetlen, csak jól kell kezelni.

Karácsony közeledtével mit tehetünk a magányos barátainkért?

Talán a legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg róluk, és ne Szenteste jusson eszünkbe, hogy „hoppá, ő most otthon ül egyedül, hívjuk már gyorsan át”. Jó előre beszéljük meg, hogy együtt töltjük az ünnepeket, hiszen az ünnep nagyon fontos része a készülődés, az örömteli várakozás. Nyugalommal tudjon mindenki készülődni, a legrosszabb a bizonytalanság. Mindenki vágyik a társaságra, és az izoláció elkerülésének a legjobb módja, ha akár már szeptemberben meghívjuk karácsonyra. Aztán ahogy eljön a december, már csak meg kell erősíteni a meghívást. Ahogy már említettem, a barátság egy különleges minőségű emberi kapcsolat, aminek abszolút része a másikkal való törődés a másikra való gondolás, nemcsak karácsonykor, hanem egész évben.

Haris Éva