„Egyszerűen nem bírom a gyenge pasikat!”

Rita nem egy szokványos lány. Az apukája hivatásos katona, két bátyja van. A családban a férfiak mindig a tenyerükön hordozták a nőket, az apukája is imádattal szerette az édesanyját. Ennek a nagy szeretetáradatnak az ellenére Ritáéknál mindig a férfiak hordták a nadrágot.

„Egyszerűen nem bírom elviselni, ha egy férfi nőként viselkedik. Ez egy családban még inkább kiütközik. Az anyukám igen erős jellem, de apu még rajta is túltesz. Így nevelték a bátyáimat is. Nálunk sosem volt kérdés, hogy ki szereli meg az állólámpát vagy ki végzi a nehéz fizikai munkát. Anyukám is fel tud fúrni egy polcot, ha kell, én is megfogom a dekopírt, ha kell, de nálunk nem kell, nem kellett. Mindig a fiúk voltak a férfiak, nekünk nem kellett. Az apukám és az anyukám kapcsolata, házassága mindig is példa volt előttem. Olyan összetartozás, amelyben a nő mindig nő maradhatott. Soha nem volt ciki, ha gyengének mutatkozott. A férfi mindig férfi volt. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen érzelemmentes fadarab, az a típus, akin soha nem lehetett érezni, hogy egy percig is bizonytalan lenne.

Az életem sokszor sodort alkalmatlan emberek karjaiba. Olyanokéba, akikről csak később vált nyilvánvalóvá, hogy még egy pókot is nekem kell kitessékelnem a lakásból. Olyan férfiak voltak, akikhez valami miatt vonzódtam ugyan, de soha nem tudtam hosszú távon időzni mellettük. Mindig kiütközött, hogy nem igazi férfiak. Legalábbis az én olvasatomban nem azok. De még mielőtt bárki azt hinné, hogy én az apukámat szeretném visszakapni a pasimban, vagy bármelyik bátyámat, leszögezném, hogy ez nem így van. Mindössze volt (és van) előttem egy olyan példa, ami csodásan működik, mindkét fél boldog a kapcsolatban, és minden rossz ellenére megmaradt az őszinte szerelem, szeretet köztük.

De hogy mitől és férfi a férfi? Persze nem attól, hogy ő csavarja be a villanykörtét, ha kiégett az előző. Ez is hozzá tartozik, de nem ilyesmiktől válik valaki igazi férfivá. Az igazi férfi számomra olyan, aki hagyja, hogy a nő valóban nő lehessen. Nem rak a vállára plusz terheket, nem nehezíti a lelkét, hanem megpróbál valóban társ lenni. Segít a döntéseket meghozni, ha kell, ő hozza meg egyedül, de mindig kikéri a nő véleményét is. Nem ítélkezik, hanem segít megtalálni az utat, ami a jó irányba viszi a kapcsolatot. Mindig ő a bástya, akire lehet támaszkodni, a biztonságos erőd, aki mindig oltalmat jelent a nő számára. Olyan férfi, aki mellett egyaránt érzem az elsöprő szenvedélyt, a vágyat és azt, hogy akár egy csendes kikötőben, megpihenhetek a vállain. Ugyanakkor érezteti velem, a nővel, hogy vágyik rám, szeret, és ha ott az ideje, azt ki is mondja. Nem attól férfias és erős egy férfi, ha nem mutatja ki az érzéseit. Sőt, szerintem a gyengeség jele, ha erősnek akar látszani. Annál nincs szánalmasabb, gyengébb dolog. Én pedig egyszerűen nem bírom a gyenge férfiakat. Sajnos volt részem bennük, de nem tudtam mellettük sokáig megmaradni. Most várok. Várok arra, aki annyira erős, hogy ha nekem van szükségem erőre, jut az övéből nekem is egy kicsi. Én már annyi férfira pazaroltam az erőm, hogy már alig maradt. Annyi még azért akad, hogy kitart, amíg várok az igazira.”