Egészséges hüvely- és méhflóra - a babavárás természetes támogatására

A női termékenységet nemcsak a hormonháztartás és az anatómiai adottságok határozzák meg, hanem egy kevésbé ismert, mégis kulcsfontosságú tényező is, a hüvely és a méh mikrobiális egyensúlya. Dr. Pócsi Dóra szülész-nőgyógyász szakorvossal arról beszélgettünk, hogy mi számít egészséges flórának, hogyan befolyásolja annak felborulása a fogamzás esélyét, és milyen diagnosztikai, illetve terápiás lehetőségek állnak ma rendelkezésre a reproduktív egészség támogatására.

Hogyan definiálható az egészséges hüvely- és méhflóra, és milyen fő különbségek vannak a két mikrobiális környezet között?

A hüvely mikrobavilága az életkorral, a hormonális változásokkal, illetve a külső környezet okozta hatásokkal folyamatosan változik. Fő alkotója, mely a normál pH kialakításért, és ezzel az egyensúly fenntartásáért felelős: a Döderlein féle bacillus, azaz a Lactobacillus criptans. A Lactobacillus mellett alacsony csíraszámban megfigyelhetők egyéb Gram-pozitív* baktérium törzsek (pl.: Streptococcusok, Gardnerella, Prevotella egyes fajtái), illetve gombatörzsek (Candida törzsek) is, melyek főként a bőrről felszállva kolonizálják a hüvelyt.

A Lactobacillusok által termelt tejsav által a hüvely normál pH-ja savas vegyhatású válik, azaz 3,8 – 4,2 közé tehető.

A méhet sokáig teljesen steril környezetnek hittük, viszont a mai vizsgálati eredmények alapján már tudjuk, hogy a méhen belül is kimutatható mikrobiális miliő, itt is a Lactobacillus törzsek dominanciája figyelhető meg, viszont jóval alacsonyabb csíraszámban, mint a hüvelyben. 

Milyen mechanizmusokon keresztül befolyásolja a hüvelyflóra egyensúlya a fogamzás esélyét?

A hüvelyflóra egyensúlya és a normál savas pH fenntartása kulcsszerepet játszik a női reproduktív egészségben. Fő feladata a patogén kórokozók elleni védelem, a hüvely nyálkahártya immunválaszának aktiválása útján.

Másik fontos feladata pedig, ezen optimális környezet fenntartása a spermiumok túléléséhez, azok mobilitásának fenntartásához.

Létezik-e közvetlen kapcsolat a kóros hüvelyflóra (például bakteriális vaginózis) és a meddőség vagy az ismétlődő sikertelen teherbeesés között?

A visszatérő hüvelyi fertőzések lokálisan a spermiumok mobilitását és életképességét rontják. A felső genitális traktusban pedig krónikus gyulladásos megbetegedésekhez vezetnek. A kismedencét érintő gyulladásos folyamatok a petevezetőkben szálagos összetapadásokat, illetve teljes elzáródást okozhatnak, ezáltal a természetes fogantatás akadályozott, vagyis maga a megtermékenyülés nem tud létrejönni, és meddőség alakul ki.

A méhet, a belső méhnyálkahártyát érintő krónikus gyulladásos folyamatok következtében pedig aktív immunválaszok generálódnak, melyek az embrió beágyazódása ellen dolgoznak, annak esélyét jelentős mértékben csökkentik.

Milyen tünetek vagy klinikai jelek utalhatnak arra, hogy a hüvely- vagy méhflóra eltérése hozzájárulhat a termékenységi problémákhoz?

A normál flóra felborulása és a pH eltolódása első körben a hüvely felől távozó nyák változásában tapasztalható. A fertőzést okozó kórokozótól függően a váladék bővebbé válik, állaga lehet túrós-csapadékos, vagy fehér tejszerű, akár sárgás elszíneződésű, társulhat hozzá kellemetlen szag, illetve okozhat égő, viszkető érzést a külső nemi szervek területén.

A felső traktust, a kismedencét érintő gyulladás során a vezető tünet, a kismedencei fájdalom, olykor lázas állapot is.

Milyen diagnosztikai módszerekkel vizsgálható jelenleg a hüvely- és méhflóra összetétele a mindennapi nőgyógyászati gyakorlatban?

A rutin nőgyógyászati vizsgálatok során a hüvelyváladékból kenetet, illetve tenyésztési mintavételt végzünk. A levett mintákat laboratóriumi körülmények között vizsgáljuk. A kenetben mikroszkóp alatt azonosítjuk a jelenlévő flóra tagjait, míg a tenyésztéses vizsgálat során táptalajon történő leoltást követően vizsgáljuk meg azt.

A méhflóra összetevőinek célzott vizsgálata nem része a mindennapi ellátásnak, csak akkor indokolt, ha az előzményben visszatérő fertőzések szerepelnek, és az asszisztált reprodukciós eljárások során a sikertelenség hátterében beágyazódási problémát valószínűsítünk. Az ESHRE úgynevezett „sárga lámpás” kivizsgálási eljárásaként office hiszteroszkópia válhat szükségessé, mely során a méhűr közvetlenül vizsgálható, illetve méhnyálkahártyáról minta vehető.

Hogyan befolyásolhatják az antibiotikum-kezelések, hormonális terápiák vagy asszisztált reprodukciós eljárások a női reproduktív traktus mikrobiomját?

Az antibiotikumos kezelések, de ide sorolnám még a szteroid tartalmú gyógyszerek alkalmazását is, mind felborítják a normál háztartást. A hüvely nyálkahártyán át kiválasztódva fejtik ki lokálisan hatásukat, pusztítják a baktériumokat. Minden ilyen jellegű kezelést követően kulcsfontosságú a pH helyreállítása és a Lactobacillus dominancia visszaépítése, majd fenntartása.

A hormonális változásokban kiemelendő az ösztrogén szerepe – mely az egészséges nyálkahátya-sejtek fenntartásáért felelős, és így nyáktermelés fenntartásáért, hogy a Lactobacillusok meg tudjanak telepedni.

Milyen életmódbeli vagy terápiás lépések javasolhatók a hüvely- és méhflóra egyensúlyának helyreállítására a termékenység támogatása érdekében?

A hétköznapi élet során a legfontosabb a megelőzés, az intim higiéniára való odafigyelés! A mindennapi tisztálkodás során intim mosakodógél használható.

A gyógyszeres kezeléseket, mint pl. az antibiotikum szedése, hüvely pH helyreállító alkalmazásával javasolt kiegészíteni.

Amennyiben bármilyen eltérést, diszkomfortot, kifejezett panaszt tapasztalunk, úgy mielőbb nőgyógyászati vizsgálat javasolt, mely során célzott mintavétel és kezelés indítása szükséges.

Kovács-Hain Zsuzsa

* A Gram-pozitív baktérium törzsek olyan baktériumcsoportot jelölnek, amelyeket egy speciális laboratóriumi eljárás, az úgynevezett Gram-festés alapján különítünk el.