Az intimitás nem forró szenvedély, hanem valódi lelki kötődés

Egy párkapcsolat több pilléren áll, erről már sokszor írtunk. Fontos pillér a bizalom, a hűség, a szexualitás, és bizony az intimitás is. Sajnos azonban manapság ez utóbbira néhányan valahogy kisebb hangsúlyt fektetnek, és észre sem veszik, hogy kiüresedett kapcsolatban élnek hosszú-hosszú éveken át.

Lelki kötődés nélkül a szex sem az igazi. Mégis vannak, akik szenvedélyes, szexuálisan túlfűtött kapcsolatban élnek, minden intimitást mellőzve. Ez azonban olyan egymás mellett élést eredményez, amire hosszú távon senki sem vágyik igazán. Az ilyen kapcsolatokban a felek olyanok egymással, mint a szellemek, sosem kapcsolódik a lelkük, a kötődés, ami létrehozza az intimitást, nem alakul ki, vagy valahol elveszett.

Azokban a kapcsolatokban, ahol megvan, és erős a lelki kötődés, nincsenek falak. A pár tagjai bizalommal és meghittséggel viszonyulnak egymáshoz, ismerik egymást testileg és lelkileg, tudják, értik egymás rezdüléseit. Igazán közel csak így lehet kerülni egymáshoz. Így lehet valójában szeretni. Nem a test szintjén, hanem a lélek szintjén. Ez a valódi intimitás. Az, amikor a páromnak teljes egészében átengedem magam és ő is nekem. Mindent feltárok előtte. Tudja, hogy mikor örülök, mikor vagyok szomorú, mikor sebezhető.  

Az ellenkező előjelű kapcsolatban teljes az érzelmi függetlenség. Ha együtt is vagyunk, mégis egyedül, hiszen a lelkünk magányos. Ha csak a test elégül ki, a lélek egyedül marad. egy jól működő párkapcsolat, ami a szereteten, a bizalmon alapszik, nem lehet ilyen. Annak fizikai és érzelmi síkon is tisztának és biztonságosnak kell lennie.

Az intimitással bélelt kapcsolatban nem szégyenkezünk, nem félünk kimondani azt sem, ha valami negatívan hat ránk. Az, ha mi magunk is felvállaljuk a hibáinkat, gyengeségeinket egy kapcsolatban, az ítélkezéstől mentes, nyitott kapcsolatot feltételez. Ilyenkor nem félünk attól, hogy ellentétbe ütközünk, esetleg visszautasítást kapunk. Bízunk önmagunkban és a párunkban is.

Ha az intimitás elvész, eltűnik egy kapcsolatból, nagyon nehéz visszahozni. Ehhez nem elég csak együtt élni, együtt kell létezni. Folyamatos érzelmi kommunikációra van szükség, ami igényli mindkét fél részéről a jelenlétet, feltételezi az egymás iránti érzékenységet. Foglalkoznunk kell egymással, minőségi időt kell együtt töltenünk, sokat kell beszélgetnünk. Akkor jó, ha ezt nem tehernek érezzük, hanem ajándéknak. Érzelmi alapokra kell helyeznünk a kapcsolatot, a középpontba kell helyeznünk a párunkat.

Jó úton haladunk, ha a rutinszerű, udvariasnak mondható kommunikációtól sikerül eltávolodni, és közösen haladhatunk az egymásra figyelés útján. Ahelyett, hogy sablonos dolgokat beszélnénk meg, és folyamatosan csak a problémákat hozzuk felszínre, inkább koncentráljunk a valóban fontos, a kapcsolatot érintő, őszinte beszélgetésekre, így elkerülhető az érzelmi kiüresedés. Nem elég, ha csak megbeszélünk egymással valamit, el is kell mélyedni a beszélgetésben. Nem kell, hogy mindig a gyerekek vagy az érzelmi világunkon kívüli dolgok határozzák meg a kommunikációt. A kulcs a figyelem, az egymás tiszteletben tartása. Így eltérő véleményeket is könnyedebben lehet ütköztetni, sokkal egyszerűbb megérteni azt, hogy előfordul, hogy nem egyezik a véleményünk. Ha az intimitás megfelelő a kapcsolatban, el tudjuk fogadni, hogy a partnerünknek esetleg nem ugyanaz a véleménye valamiről.

Amikor nincs elég bizalom és intimitás a kapcsolatban, a véleménykülönbségek tovább mélyítik a szakadékot. Ennek szöges ellentéte, amikor képesek vagyunk minden gondolatunkat megosztani egymással, tudjuk, hogy a társunk elfogad, bármi is történjék. A feltétlen szeretet és intimitás színterén nyugodtan éreztethetjük, hogy szükségünk van a másikra. Ezt elérni valódi feladat, de nem lehetetlen. Törekedni kell rá.

Tarjáni Rita