„14 évesen vesztettem el a szüzességem, és nem bánok semmit sem!”

„25 éves vagyok. Van egy gyerekem. 14 éves voltam, amikor elvesztettem a szüzességem… Mondhatnám, hogy megbántam, de ez nem igaz, inkább elraktároztam az akkori élményt és csalódást az életem többi kapcsolatára.” – Gréta története.

„Az anyám volt a legfőbb szövetségesem egész életemben. Korán elvesztettem őt, már két éve, így egy kicsit most egyedül vagyok. De amíg élt, velem volt, mindent elmondtam neki. Azt a féktelen, meggondolatlan éjszakát is, ami 14 éves koromban megpecsételte a sorsom – már, ami a férfiakat illeti. Az anyám nagyon komoly volt akkor, amikor elmeséltem, hogy odaadtam magam valakinek, akit alig ismertem. Nem tudtam, hogy ezt akarom-e, csak nagyon tetszett az a fiú, és féltem, hogy elveszítem, ha nem fekszem le vele. Tipikus… mondhatnám ezt is erre az egészre, én mégsem így éltem meg. Szerelmes voltam, és úgy éreztem, jól cselekszem, helyesen döntöttem.

Amikor ecseteltem anyámnak a részleteket, csak annyit mondott: >>Talán azt hiszed, jól döntöttél, de emlékezz erre, amit most mondok. A szex nem olyan dolog, amibe az ember csak úgy beleugrik, mert akarja. Kell, hogy legyen egy olyan erő, ami a szíved fölött állva segíti az eszed döntését a kritikus pillanatban. Azt hiszem, többet kellett volna erről beszélnünk korábban. Döntöttél, de tudnod kell, hogy a szexuális kapcsolatok mély sebeket is hagyhatnak, és egész életedben cipelheted ezeket. Ha csalódtál, most el kell engedned, és nyitottan, bizalommal fordulni a jövő felé.<<

Furcsának találtam akkor a mondandóját, talán nem is egészen esett le, hogy mire céloz. Azóta eltelt sok év, és sosem hozta fel még egyszer ezt a történetet. Hagyta, hogy ez a sajátom maradjon, és magam birkózzam meg vele, emésszem, ha kell, sírjak miatta, ha kell. Évekbe telt, míg el tudtam felejteni ezt a rossz döntést, és már nem éreztem a lelkiismeret-furdalást.

A kapcsolatom a férfiakkal kiegyensúlyozott volt, de én magam csapongó lélek voltam. Ennek ellenére semmit, de semmit nem bánok az előéletemből, a múltamból. Azt sem, hogy egy őrült éjszakán engedtem a szerelem és a vágy csábításának, és odaadtam a szüzességem a nagy semmiért. Persze sokat tipródtam, sokat gondoltam rá, arra a fiúra, de valahogy jó hatással volt az életemre. Tudtam, hogy mit akarok a szexben, mit várok el a partneremtől az élet minden területén. Tudom, hogy ez alakulhatott volna sokkal rosszabbul is, hiszen egyedül voltam a dologgal az anyámmal való beszélgetés után. De talán pont az a beszélgetés adta meg nekem azt az erőt, ami ahhoz kellett, hogy helyes döntéseket tudjak hozni a férfiakkal kapcsolatban.

Nem bánok semmit sem, és a gyerekemet is arra nevelem, hogy legyen őszinte saját magához, és persze hozzám is. Mert segítek. Bármi van, mindent meg lehet beszélni, ahogy én is az anyámmal. A szex nem olyasmi, amibe csak úgy beleugrunk. Amikor összejöttem a mostani párommal, akkor jöttem rá igazán ennek a jelentésére. A szex köztünk igazi rituálé volt mindig is. Nem csak úgy fejest ugrottunk bele, hanem kivártuk a megfelelő pillanatot, ami az első találkozásunk után kb. fél évvel történt. Azt hiszem, ez mindent elmond a kapcsolatunkról. Az, hogy én sosem tudtam nyugodni, nehezebbé teszi kicsit az egészet. Nagyon sok empátiára van szükség a párom részéről.

A gyermekemből nyitott embert szeretnék nevelni, aki mer beszélni a problémáiról, és tudja, hogy az én fülem mindig nyitva van, ha mondani szeretne valamit.

Tanulság? Nem tudom, hogy van-e a történetemnek tanulsága… Talán csak annyi, hogy a szív és az ész kéz a kézben járnak, és kell, hogy legyen valami megmagyarázhatatlan erő, ami összekapcsolja őket és segít a fontos döntésekben.”

Komáromi Csenge