Csak szex, semmi érzelem? – Szexkapcsolatban éltem | Kira története

Barátságnak indult, semmi komoly. Ám hamarosan rájöttünk, nem tudjuk csak barátságként működtetni ezt a kapcsolatot, mert vonzódunk egymáshoz. Nekem nem volt senkim, ő pedig egy rossz házasságban vergődött, a válás küszöbén.

Egy kapcsolat szabályai

Először úgy tettünk, mintha nem lenne fontos ez az egész, és csak a munkahelyi stresszt vezetjük le egy kis szexszel. Később azonban, ahogy egyre jobban belebonyolódtunk, le kellett fektetnünk néhány szabályt.

1. Semmi érzelem.
2. Csak szex.
3. A barátság megmarad, mert szükségünk van rá.
4. Nem kérdezünk semmit a másik lelki életéről.
5. Nem kérdezünk semmit a másik (esetleges) párkapcsolatáról.

Ezek mentén kezdtük meg ezt a különös, "közös" életet, amelynek a középpontjában a szex állt. Fantasztikus volt minden pillanat, de egyre kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam. Láttam egy képet magam előtt: egy nagy üveggömböt, amelyben egy fehér és egy fekete folyadék keveredik, gyönyörű márványmintákat rajzolva. Ilyennek éreztem most a lelkemet. A szexkapcsolatba részemről egyre több érzelem vegyült, amit képtelen voltam kordában tartani. Úgy éreztem, napról napra kevesebb erőm van a színleléshez. Rajta is éreztem valami furcsa szégyenkezést, ami elkezdte befolyásolni az együttléteinket. Nem tudtuk betartani az öt szabályt, mert elkezdtem érezni valamit iránta, ami több volt a barátságnál és lényegesen több volt a szexnél. Ahhoz képest, hogy mindketten arra vágytunk, hogy ne legyen semmi végleges, ne legyen kötelező, ne legyen monogám és ne legyen stresszes, elkezdtünk haladni az ellenkező irányba. Nem voltunk képesek arra, hogy érzések nélkül szexeljünk, de hogyan is lettünk volna, hiszen emberek vagyunk. Az érzelmek a legfontosabb emberi megnyilvánulásaink.

Úgy éreztem, egy tárgy vagyok.

Olyan, amit akkor használnak, amikor szükséges, egyébként a sarokban tartják. A szex működött, de az érzelemmentesség nem, és ez valahogy kikényszerítette, hogy döntsek. Vagy maradok, és megalázott helyzetben érzem magam továbbra is, vagy emberszámba veszem saját magam. A lelkem mélyén arra vágytam, hogy ő legyen mellettem – de úgy legyen mellettem, mint A férfi. Nem csak barátra vágytam. Férfit, támaszt, társat akartam magam mellé. Olyan valakit, akiről a romantikus regények szólnak. Sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban. Nem való nekem egy olyan kapcsolat, amely egyetlen lábon áll csak, a szexualitáson. Monogám vagyok, és nem fér bele az sem, hogy valakinek tönkre tegyem a házasságát. Igaz, az ő házasságának amúgy sem volt jövője, de nem akartam én lenni a pont azon a bizonyos i-n. Nem akartam magam többé olcsó tárgynak érezni, nem akartam valaki B-terve lenni. Még úgy sem, hogy ez a valaki egy olyan ember, akit nagyon tudnék szeretni.

Tudtam, hogy hamar búcsúznom kell, ha még valaha igazán boldog akarok lenni. A végső döntést azonban nagyon nehéz volt meghozni. El sem tudtam képzelni, mennyire. A jó szexet és a barátság illúzióját lecserélni az egyedüllétre, nem volt könnyű. Ám egy csupán szexen alapuló kapcsolat nem működhet sokáig. Az ember nem erre van kitalálva.

A döntés

Természetesen vettem egy nagy levegőt, és elmondtam neki, hogy nem tudok többé kizárni mindent. Nem tudom az érzelmeimet kontrollálni, és nem tudom betartani a szabályainkat. Azt láttam rajta, hogy fellélegzett, amikor ezt kimondtam. Ő is ezt érezte, de nem merte, vagy nem akarta felvállalni ezt a nehéz feladatot. Ekkor kicsit szánalmasnak láttam őt. Az a férfi, akivel mindent el tudtam volna képzelni, kisebb lett a szememben. A döntést meghozni valóban nehéz volt, de az ajtót becsukni magam mögött már korántsem volt az. Megkönnyebbültem, és úgy tekintettem az egészre, mint egy lehetőségre, amely egy újabb ajtót nyithat ki előttem… csak most már egy jobb, igazibb dolog felé.

Ligeti Anna