Átértékelt élet – Így változik meg minden nemi erőszak után

Sajnos hazánkban is igen gyakori bűncselekmény a nemi erőszak. Ez a szörnyűség olyan lelki nyomokat hagy az áldozatban, amelyeket élete hátralévő részében magában, eltemetve hord. Nagyon nehéz egy ilyen tragédia után talpra állni, de lehetséges.

Nem akarunk most számokkal dobálózni, hiszen tudjuk, hogy a bűncselekményekről megjelenő adatok soha nem fedik a valóságot. Sajnos ez hatványozottan igaz a nők sérelmére elkövetett, erőszakos bűncselekményekre. Rengetegen nem mernek róla beszélni, és ki sem derül, hogy min mentek keresztül. 

A fájdalom és a trauma leírhatatlan, mert a nemi erőszak megfosztja az áldozatot attól a biztonságérzettől, hogy ellenőrzés alatt tartja a saját testét. Még rágondolni is mély fájdalommal és dühvel jár együtt.

Megvan a lehetőség, hogy testileg és lelkileg is felgyógyuljon egy nemi erőszak után, képes lehet az aktív szexuális életre is, de az út nagyon hosszú, sok erőre és elszántságra van szükség.

Sokan a halálhoz hasonlítják a nemi erőszakot. Az életet két részre osztják: az erőszak előtti szakaszra és az erőszak utáni szakaszra. Úgy érzik, hogy a tragédia előtti életük nagyon távoli, irreális és elérhetetlen. Új emberré lettek, akit senki sem ismer igazán, aki szorong, nem bízik senkiben, dühös, elveszett és állandó fájdalom járja át. 

Nagyon sok nőnek kell feldolgoznia ezt a szorongást. Ez nem történhet meg egyik napról a másikra. A javulás útján azonban rájöhetünk, hogy vannak dolgok, amiket szerettünk, és azok már egyáltalán nem érdekelnek, más dolgok viszont új célként, prioritásként jelennek meg az életünkben.

Lehet, hogy átértékeljük a baráti kapcsolatainkat, és lehet, hogy nagy változásokat eszközlünk a mindennapjainkban. Ezek mind teljesen normális döntések. Hozzájárulnak a minél gyorsabb lelki felépüléshez. Fontos azonban, hogy kerülni kell a gyors döntéseket, mindent meg kell fontolni alaposan. Az is elengedhetetlen, hogy körülvegyük magunkat olyan emberekkel, akik a gyógyulást segítik, támogatóként vannak jelen.

De mit lehet tenni, hogy teljes életet élhessünk?

• A barátok és a család segítségével kapcsolatban maradhatunk az igazi énünkkel. A beszélgetések segítenek leküzdeni a félelmeket és a szorongást. Ez az első lépés, hogy újraépítsük az életünket. 
• Az önkéntesség is egy nagyszerű módja lehet annak, hogy újra felfedezzük a céltudatosságot. Ez segíthet a szomorúság és a veszteség leküzdésében. Lehet, hogy épp abban találjuk meg az új célt, hogy olyan nőknek segítünk, akik hasonló borzalmakon mentek keresztül. Ha azonban ez nehézséget okoz, segíthetünk állatmenhelyen, vagy idősek körül is. Ez segít visszanyerni az örömöt és a reményt, a jó érzések pedig segítenek leküzdeni a depressziót és a szorongást. 
• A testmozgás is igen fontos része a gyógyulási folyamatnak. Akkor is, ha nem fűlik a fogunk hozzá. Gyógyítja a testet, a lelket és a szellemet. Segít visszanyerni a belső erőt, mégpedig úgy, hogy azt fizikai szinten is érezzük. Nem kell olyan sportot választani, ami nem okoz örömöt. Nem a test sanyargatása a cél. Olyan elfoglaltságot kell keresni, amit örömmel végzünk. Lehet ez úszás, tánc vagy séta is. A lényeg az, hogy visszanyerjük a testünk felett az uralmat. Minden megtett lépés, vagy leúszott medencehossz ehhez segít hozzá. 
• És végül a legfontosabb. Nem szabad hallgatni a szörnyűségekről. El kell mesélni a személyes történetünket. Minden egyes lépésnek jelentősége van, amit a gyógyulás útján teszünk meg. Ennek lényeges eleme a sírás is. Ki kell beszélni a fájdalmakat. Ezzel nemcsak magunkon segíthetünk, hanem azokon is, akik ugyanúgy szenvednek. 

Ha veled történik hasonló borzalom, ne hallgass róla, hanem azonnal mondd el valakinek, tegyél feljelentést, hogy ne lehessen a szőnyeg alá söpörni. Mindenkinek meg kell fizetnie azért, ha bűnt követ el, így annak is, aki megerőszakol valaki mást. Tudnod kell, hogy áldozat vagy, nem a te hibád, ami történt, de el kell mondanod, hogy segíteni tudjanak. A gyógyulás útja hosszú, de van remény arra, hogy visszakapd az életed.

Komáromi Csenge