A hólyaghurut minden harmadik nőt érint

Csípő, szúró fájdalommal járó betegség, amivel a nők többsége élete során legalább egyszer találkozik. A hólyaghurut nagyon alattomos betegség, ami ellen nehéz védekezni. Az okokról, a tünetekről, a kezelés lehetőségeiről és a megelőzésről. Dr. Sülecz Istvánnal, a Józsefvárosi Szt. Kozma Egészségügyi Központ urológiai szakrendelőjének rendelésvezető főorvosával beszélgettünk.

A húgyhólyaghurutot a köznapi nyelvben felfázásként emlegetjük. Igaz ez az elnevezés, valóban köze van a felfázáshoz?

Igen, valóban van köze a felfázáshoz, bár ilyen orvosi kifejezés, hogy „felfázás”, nem létezik. A köznyelvben a húgyúti gyulladásokat kísérő, kellemetlen alhasi fájdalmakat, és a vizeléssel összefüggő fájdalmas tüneteket nevezik felfázásnak. Ennek hátterében természetesen felmerül a kismedencét és a végtagokat érő hideghatás is, aminek következtében a kismedence vérellátása megváltozik, a húgycső és húgyhólyag is hajlamosabbá válik a fertőződésre.

Fontos tudni, hogy akut cystitis, azaz heveny húgyhólyag- (nyálkahártya) gyulladás mint önálló kórkép a nőknél létezik, a férfiak esetében szinte mindig érintett a prosztata is.

De nemcsak a hideghatás hajlamosíthat a fertőzésre, hanem a hüvely közelsége is elősegíti a betegség kialakulását. A külső genitáliák (nemi szerveink), így a hüvelybemenet is rendelkezik egyfajta saját (szükséges) baktériumflórával, ahol alkalmanként előfordulhat megbetegítő (pathogén) baktériumfaj is. A szexuális aktus során a baktériumok könnyedén bejutnak a húgycsőnyílásba, és onnan már egyenes út vezet a hólyagba. Természetesen egy orvos-beteg találkozás során, anamnézis felvételkor hamar kiderül a szexuális aktivitással összefüggő megbetegedés. Ilyenkor gondolni kell a partner vizsgálatára is. Szóba jönnek hajlamosító tényezőként a társbetegségek (pl. cukorbetegség), vagy éppen a változókor, egyes rossz szokások, mint, hogy idegen helyen (pl szórakozóhely, munkahely) ráül a páciens WC-kagylóra, vagy éppen a gyakori partnerváltás. Élményfürdő használata után is gyakran látunk hólyaghuruttal küzdő beteget. 

Statisztikailag azt lehet mondani, hogy minden harmadik nő szenvedhet életében legalább egyszer hólyaghurutos tünetektől.

Milyen tünetekkel jelentkezik az akut hólyaghurut (cystitis), és hogyan kezelhető?

Változó mértékű. Tünetei a nagyon enyhétől, a rettentően kínzó vizelési tünetekig terjednek, de lázzal biztosan nem jár. Amennyiben a hólyaghurutos tünetek során láz jelentkezik, gondolnunk kell a vesék érintettségére is (ilyenkor már vesetájon is jelez fájdalmat a beteg), azaz vesemedence gyulladás kezd kialakulni. Férfiak esetében a hólyaghurutnál, szinte mindig érintett a prosztata, és ott már a láz is megjelenhet mint tünet.

A szokottnál jóval gyakoribb, kínzó, sürgető vizelési inger, a vizeléskor csípő, égő érzéssel, fájdalommal járhat a cystitis. Ezek a tünetek uralhatják a páciens minden percét, és befolyásolják a napközbeni tevékenységét is. Akár véres is lehet a vizelet, ez akkor fordulhat elő, amikor a húgyhólyag nyálkahártyája annyira gyulladt lesz, hogy elpattannak benne hajszálerek. Ez ijesztő lehet egy laikus számára.

A leggyakoribb ok tehát bakteriális fertőzés, így a terápia egy rövid – ha van rá lehetőség célzott – antibiotikumos kezelés. Fontos, hogy mindig vizsgáljuk meg a beteget, térképezzük fel az okot, és a vizeletből kitenyésztett baktériumra adjunk megfelelő antibiotikumot. Aszéles spektrumú, modern antibiotikumok legtöbbször nem indokoltak az alsó húgyúti gyulladások esetén.

Rengeteg otthoni praktika, és gyógyhatású készítmény terjedt el, ami sokszor hatásos is. Itt említeném meg a gyógynövénytartalmú készítményeket, melyek az enyhébb tünetek kezelésére, de főleg megelőzésre szolgálnak. 

Mit tehetünk még megelőzésképp a hólyaghurut ellen?

Prevenció ez esetben nem igen létezik. Gondolnunk kell rá a mindennapi tevékenységünk során, hogy amit, és ahogy teszünk, esetleg hólyaghurutot okozhat. Már említettem, hogy több gyógyhatású készítmény is jó hatékonyságú. Ilyen a tőzegáfonya, ami klinikailag bizonyítottan napi 36 mg (PAC) mennyiség szedése esetén gátolja az Escherichia coli baktérium kitapadását a hólyag nyálkahártyájára. Tapasztalatom szerint magisztrális gyógyteakeverékek is kiváló hatásúak a gyakori hólyaghurut megelőzésére. Fontos a réteges öltözködés, a közvetlen és tartós hideghatás elkerülése. Amire pedig minden alkalommal megkérem a hurutos betegeimet, az az, hogy a továbbiakban szexuális együttlét, illetve fürdőzés (wellness) után mindig menjenek ki vizelni. Ezzel az ember mintegy átmossa a húgycsövét, csökkenti az esélyét a betegség kiújulásának.

Miben különbözik a krónikus hólyaghurut az akuttól?

Akkor tartjuk a hólyaghurutot krónikusnak, ha egy naptári évben legalább háromszor jelentkeznek az akut gyulladás kínzó tünetei (pl. gyakori fájdalmas vizeletürítés), de abban az esetben is, ha folyamatos alhasi, kismedencei diszkomfortérzése van a páciensnek, kisebb-nagyobb, vizeléssel összefüggő panaszokkal. Esetenként a kettő keveredését látjuk, tehátállandó, megszokott, enyhe hólyagtáji fájdalmak mellett néha felerősödnek a tünetek. A legtöbb  páciens ekkor fordul orvoshoz. A krónikus hólyaghurut háttérében nem feltétlenül csak bakteriális fertőzést találunk, előfordulhat gombás fertőződés is, vagy éppen ismert abakteriális típus is (azaz bakterális fertőzést nem tudunk kimutatni, de a tünetek hasonlóak).

Egy speciális típusa a krónikus hólyaghurutnak az úgy nevezetett intersticiális cisztitisz, vagy más néven fájdalmas hólyag szindróma. Ilyenkor a húgyhólyag nyálkahártyája alatti kötőszövet tartós gyulladása látható. Ennek okát nem ismerjük, de rendszeresen jelentkező tüneteket okoz, mely a betegek mindennapjait, életminőségét rontja. 

A krónikus hólyaghuruthoz vezethet a húgyhólyag rosszindulatú, daganatos megbetegedéseinél alkalmazott sugárkezelés, a hólyagba fecskendezett kemoterápiás és biológiai terápiás szerek. Természetesen az orvosnak a beteget a kezelés előtt tájékoztatnia kell a lehetséges szövődményekről. Sugárkezelés után akár évekig elhúzódhatnak a páciens hólyaghurutos tünetei, illetve akár évekkel később is kialakult úgynevezett sugárcisztitisz. Ezek gyógyítása igen nehéz feladat, gyakran térnek vissza a tünetek, ilyenkor a beteg felvilágosítására igen nagy hangsúlyt kell fektetni. Gyakori a sikertelen terápia, vagy csak átmeneti a javulás. Kellő mennyiségű információ és pszichés vezetés esetén a beteg a kisebb javulásokat is sikerként fogja megélni, és nem orvosról orvosra vándorol, mint ahogy azt számos esetben látom.  

Nem szabad megfeledkezni a változókorral összefüggő hormonváltozások hatásáról sem, hiszen az ösztrogénszint-csökkenés a húgyutak nyálkahártyájában is egy természetesen bekövetkező sorvadásos folyamatot indít meg, ezzel gyengítve immunrendszerünket. Történetesen az ösztrogén- (női nemi hormon) érzékeny nyálkahártyák (ilyen a húgycső nyálkahártyája is) sorvadása során a nyálkahártya-felszíni immunológiai, védekező funkciók is csökkennek, nő a fertőződés esélye (azaz könnyebben jutnak fel az egyenes és rövid női húgycsövön a megbetegítő (pathogén) baktériumok).

A krónikus hólyaghurut tünetei megegyeznek az akutnál leírtakkal. Mivel krónikus hólyaghuruttal gyakrabban jelentkeznek fiatalabb páciensek (statisztikailag ez 30-40 éves korban a leggyakoribb), meg kell említeni, hogy gyakori a közösülési fájdalom, mely az akut hólyaghurutnál is előfordul, de ott a kezelés után elmúlik, krónikus esetben ez akár tartós is lehet. Ez pedig érthető módon kihat egy párkapcsolatra, akár tönkre is teheti azt.

A gyakran jelentkező kismedencei panaszokat feltétlenül és alaposan ki kell vizsgálni. Szükséges egy pontos anamnézis, fizikális vizsgálat, vizeletvizsgálat, katéteres vizelet leoltás, kismedence-hasi ultrahang, alapos nőgyógyászati vizsgálat, de még hólyagtükrözésre is sor kerülhet, hogy megtaláljuk a betegséget fenntartó okot.

Milyen terápiás eljárások segítenek?

A krónikus hólyaghurut kezelése nem egyszerű. Ha van a háttérben baktérium, akkor elhúzódó célzott antibiotikumos kezelés lesz a megoldás. Ha Trigonitis micotica – azaz gombás megbetegedés – tartja fenn a panaszokat, akkor gombaölő szerekkel kezeljük, ha nem találunk bizonyítható okot a háttérben, akkor antihisztamint, non-szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmazunk hosszabb ideig. Az ösztrogénszint csökkenésekor sokat segíthet az ösztrogéntartalmú krémek lokális használata is (azaz a húgycsőnyílás környékére felkenve). Szexuális aktivitással összefüggő panaszok esetén szóba jön a szexuális együttlétet megelőző alacsony dózisú antibiotikus kezelés, amelyet tartósan alkalmazunk. 

Krónikus hólyaghurut esetén már könnyebb hosszú távra tanácsokkal ellátni a beteget, mivel mindegyik típusa recidívára hajlamos, azaz igen nagy valószínűséggel a tünetek újra megjelennek. Ilyen tanácsok például, hogy az erős dohányzás, alkoholizálás (főleg az égetett szesz fogyasztása), a fűszeres, csípős  ételek kerülendők. Javasolt a megfelelő alsóruházat viselése, gondolok itt arra, hogy a fiatalabb generációknál igen elterjedt tangabugyi viselésenem tanácsos (érthető okokból, hiszen a fehérnemű alsó pántszerű része tulajdonképpen összeköti a végbélnyílást a vagina és a húgycső nyílásával, így könnyen szennyeződik (infektológiai szempontból) a húgycsőnyílás bélbaktériumokkal, melyek az egyik leggyakrabban okoznak hólyaghurutot). Egy másik fontos tanács, hogy mossa, de ne öblítse az alsóneműjét gépi mosáskor (a kellemes illatú öblítő szerek illatanyagai lúgos közeget teremtenek a fehérneműn, ezt nedves közegben a baktériumok kedvelik), vagy éppen az óvszer kötelező használata.

Ezek után belátható, hogy sokat tehet a páciens is a betegség kiújulása ellen életmódja megváltoztatásával. Kúraszerűen gyógyhatású készítmények szedése is javasolt, ezek legtöbbször magisztrális teakészítmények vagy tőzegáfonya-kivonatok.

Mint már említettem nagy hangsúlyt fektessünk a szexuális együttléttel összefüggő tünetek esetén a partner vizsgálatára is, gyakran az ő kezelése is szükségszerű.

Mivel a krónikus hólyaggyulladás igen elterjedt megbetegedés, a terápiás eljárások is fejlődnek, új gyógyszerkészítmények készülnek. A visszatérő gyulladás hatására a hólyag nyálkahártyájának védőrétege, az ún. glükózaminoglikán rétegének folytonossága megszakad, a réteg hiánya lehetővé teszi, hogy ezeken a területeken megtapadjanak a baktériumok. A hialuronsav nátriumsója az egyik legújabb terápiás szer, mely a hólyagba fecskendezve segíti a hólyagnyálkahártya regenerálódását, és ezzel javítja a védekező rendszerét. A kezelést a társadalombiztosító jelenleg nem támogatja, így jelentős anyagi teher.Gyógyszerként még nem terjedt el.

Mindezek ismeretében azt, mondhatjuk, hogy a  kezelés során az orvosnak és a páciensnek együttműködve kell megtalálni a legcélravezetőbb terápiát és prevenciós módszereket, hogy a betegség minél kevésbé tudja negatív irányban befolyásolni az életminőséget, illetve mihamarabb elérni a teljes gyógyulást, vagy krónikus esetben az igen elhúzódó tünetmentes időszakot.

Haris Éva