Jóban az exszel? Így léphetsz tovább harag nélkül

Fájdalmas és hosszú folyamat egy szakítás. Nem könnyű kilépni, feladni azt, ami olyan jó volt. Főleg akkor nagyon nehéz, ha a partner a kezdeményező fél. De hogyan csináld, hogy ne legyen az egészből gyűlölködés?

A ”maradjunk barátok” szöveg nagyon elkeserítő lehet, ha a szakítás váratlan és hirtelen jött. Ilyenkor a legkevésbé sem akarsz jóban lenni az exszeddel. Ám hosszú távon az épít téged, ha nem gyűlölködsz.

Így tett Anna is.

„A szerelmem egyik napról a másikra jelentette be, hogy nem szeretne már velem lenni. Az okokat firtattam, hiszen nem akartam elhinni, hogy az olyan tökéletesnek tűnő kapcsolatunkból ki akar lépni. Azt mondta, hogy sajnos már nem érzi irántam ugyanazt, mint eddig, és fáj neki, hogy olyan emberrel legyek, aki nem szeret szerelemmel. Nagyon szeret, de inkább úgy, mint egy testvért vagy egy nagyon közeli barátot. Borzalmas volt szembesülni ezzel, és hirtelen nem is éreztem mást, csak szomorúságot, és mérhetetlen dühöt. Sok időbe telt, amíg feldolgoztam a tényt, hogy lapátra tett az az ember, akit a legjobban szerettem. A dolgot csak tetézte, hogy azt mondta, szeretne a barátom maradni. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehetnénk mi barátok… hogyan lehetnénk egyáltalán jóban. Fájdalmas, hosszú vajúdás volt, amíg rájöttem, hogy nem akarom teljesen elveszíteni. Az értékes emberekből egyre kevesebb van körülöttem, és ő igazán értékes. Őszinte volt, még akkor is, ha tudta, mindkettőnknek fájni fog. Tudtam, hogy neki sem volt könnyű sem a döntés, sem az, hogy el kellett mondania. Mivel a mi esetünkben nem volt harmadik fél, egyszerűen csak valami elmúlt benne, tudtam, hogy a barátságnak kell adnom egy esélyt. Persze nem vagyunk együtt sülve-főve, mint a jóbarátok, de egy hónapban egyszer biztos beszélünk, ha tudunk találkozunk. Eleinte fájtak ezek a találkozások, hiszen egy szakítás okozta trauma nem múlik el olyan gyorsan. De idővel megszoktam az érzést, és nem tört rám olyan elemi erővel. Most már jól vagyok.”

Anna története elgondolkodtató. Annak a ténynek az elfogadása és feldolgozása, hogy egy szerelem elmúlt, egy kapcsolat véget ért, igencsak hosszadalmas és nagyon fájdalmas folyamat lehet. Persze vannak, akik hamar túljutnak egy szakításon, de ott általában van valamilyen segítség: vagy a család, vagy a barátok, esetleg egy azonnali új kapcsolat segít feldolgozni a szétválást.

Anna esetében ez a kapcsolat meghatározó volt, hiszen szerelmes volt. Ha ez nem lett volna így, akkor minden bizonnyal könnyebben átvészeli, hamarabb megoldja a lelkében a történteket, és hamarabb rájön arra, hogy van esély jóban lenni a volt szerelemmel.

De hogyan teheted túl magad egy szakításon harag, düh és kétségbeesés nélkül?

Természetesen – mint a folyamat része – ez sem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy feldolgozhasd és elmúljon ez az egész, először végig kell csinálnod a nehezét, végig kell menned az úton, bármilyen fájdalmas is.

Tudnod kell, hogy teljesen természetes, hogy nem tudod azonnal elfogadni, hogy a szerelmed úgy döntött, nem akar tovább veled lenni. Ne keresd magadban a hibát, de azért gondold át, miért vezethetett ide a kapcsolatotok.

Keresd a barátaid társaságát, ők segítenek átvészelni a nehéz időszakot, és feldolgozni azt, amit te még lehetetlennek látsz. Elterelik a gondolataidat, így kiszakadhatsz, és lassan, de biztosan elmúlik a haragod.

Ne legyenek irreális elvárásaid, ez az egész nem egyik pillanatról a másikra fog megtörténni. Szükséged van időre ahhoz, hogy elfogadd a kialakult helyzetet, és nyitottá válj valami új befogadására.

Fontos, hogy tisztában légy a lehetőségeiddel. Előfordulhat ugyanis, hogy annak ellenére, hogy azon dolgozol, hogy jóban légy az exeddel, nem mindig ez a jó megoldás. Vannak olyan emberek, akiknek nem szabad benne maradniuk egy lezárt kapcsolat maradványaiban semennyire sem. Lehet, hogy csak akkor tudsz túllépni a múlton, ha teljesen lezárod azt. Ez azt jelenti, hogy az exeddel nem feltétlenül kell kapcsolatot tartanod. Választhatsz. Nyithatsz egy teljesen új lapot az életedben, amiben ő már nem kap szerepet. Az egész döntés és érzések kérdése.

Tarjáni Rita